Hobbilabor

Új helyen - valaminek a kezdete...

2011-02-02T05:52:00.008+01:00

2010 február 01-én azaz tegnap egy éve, hogy elbúcsúztam a Pentacolor Kft.-től.
Persze az élet nem áll(t) meg - a Pentacolor és a Hobbilabor is folytatta önálló tevékenységét tovább.

Az én ötlettáramat és termékfelhasználási javaslatomat, azaz a blogom folytatását itt olvashatod tovább, a Pentacolor termékeinek ötletkatalógusának címét pedig megtalálod a Pentacolor blogajánló oldalán.

Üdvözlettel:
Léhner Csilla

2010-06-18T16:57:00.001+02:00

...én kérek elnézést ;)

Szabóbaba - sok képpel

2010-04-02T08:55:00.010+02:00

Hoztam pár fotót a katalógus címlapján látható szabóbabáról. Ez egy kirakati bábu volt valójában: egy műanyag test, elasztikus textilbevonattal.

Ilyen volt:

Pár nap munkákodás után pedig ilyen lett:

(katt a képekre, lóméretben is feljönnek)

A műanyag alap tartóssá igen nehezen festhető, így a textilbevonatot a testen hagyva kezdtem alapozni az egészet. Hogy a szövet struktúrája ne látszódjon és viszonylag sima legyen a felület, több, mit két deciliter alapozót vittem a felületére. Érdemesebb testesebb alapozóval dolgozni (pl. gesso).

Az így kapott fehér alap már alkalmas volt a továbbdíszítésre.

Mindenféle bortni és egyéb rőfösboltos kellékkel a testhez és egy fűzőhöz illeszkedő vonalú részekre osztottam a felületet. Nem ragasztottam fel a szalagokat, csak próbálkoztam a helyes osztás kialakítására, majd ceruzával lágyan meghúztam az íveket.
Mikor már láttam, hogy kábé hogyan adja majd ki magát a festett ruha, az elhatárolt részeket külön-külön megfestettem, végül az egészet többször lekentem fényes lakkal, néhol a baba kapott aranyfényt is.

Legnagyobb dilemmát persze a mellrész okozott.
A borzalmas mennyiségű szalvétám közt is igen nehéz volt megtalálni azt a mintát, ami L alakú és megvan a tükörképe is.

Végül leltem egy rózsás szalvétát, aminek naná, hogy nem volt tükörképe.
Így már többször alkalmazott trükköt vetettem be: a baba jobb mellére tükrözve, azaz "színnel lefelé" ragasztottam fel a szalétát. Ami a szalvétatechnikában sokszor hátrány, most előny lett: a ragasztóval kellően és alaposan átitatott szalvéta teljesen átlátszó lesz és a motívum is szépen kirajzolódik!
Picit persze haloványabb az egyik minta így, de ha nem mondom, akkor senki sem veszi észre.

A szalvéta felragasztása és a határolt területek megfestése után felragasztottam a bortnikat, azaz a díszes szegélyeket. A has felülete kapott egy páros légcsipkét. Még sosem dolgoztam ilyen nagy tárggyal, ezt nem lehet fektetgetni, ezért a ragasztás közel sem olyan egyszerű feladat.

Mikor felkerült az összes szalag, a hasi rész virágocskáira strasszköveket ragasztottam. Egy álló tárgy esetén ez is érdekes dolog :)

A felragasztott bortnikat az ujjammal átsimogattam mindenféle fényes-aranyos pasztával, hogy ne legyenek olyan steril fehérek.

A hátoldal ruha teljes hosszában kapott egy fűzhető pántot. Amikor a ragasztó kihűlt, bele is fűztem egy vékony organzaszalagot.

Hogy jobban ruhaszerű legyen a festett babám öltözéke, alulra körbekörbe rojtot ragasztottam.

Iszonyat munka ám egy lyen babát elkészíteni: a száradási idők kivárása előtt ott a tervezgetés része is..., de ennek ellenére -azt hiszem- ennek a babának az elkészítését szerettem a legjobban az összes eddigi munkám közül. Ha egyszer egy ilyen munkára vetemedsz, hajrá, hidd el, igen jó móka!

Üdv.:
Léhner Csilla

ui.:
egy mellékes szál: mikor keresgettem a üzletekben a megfelelő alapot, nagyon megörültem ennek a viszonylag olcsó babának. Igenám, de elsőre látam, hogy ennek a darabnak durván S-es a mellmérete. Mondtam is a boltban rögtön, hogy jaj, ennek túl kicsi a melle - és eközben igen látványosan fogdostam a kezemmel a baba mellét.... Azt hiszem, ennyire meghökkent kifejezést még sosem kaptam vásárlás közben sehol az amúgy roppant készséges eladótól :)

Szutykos lábú angyalka

2010-03-13T09:44:00.008+01:00

Ha késve is, de ahogy ígértem: apránként bemutatom a katalógusba készült tárgyak készítését.

Itt az első, egy nem kicsit giccses angyalka.

Hasonlóan fehéren kerültek hozzám:

Antikolással egy hasonló fehér tárgynál nem csak régies hangulatot kapunk, hanem a maszatolás kiemeli a "szobor" apróbb részleteit is.

Az egyetlen fontos dolog talán a felület megvizsgálása: ha porózus, lyukacsos, kőszerű a felület, óvatosan essünk neki, mert a felületre kent antikolót nem tudjuk majd visszaszedni, hiszen az könnyen be is ivódhat a felületbe!
Ebben az esetben érdemes az egész felületet lelakkozni árnyalás előtt.

Az én angyalkám a kerámiához hasonló anyagból készült, mázatlan, de nem nedvszívó, így szépen vissza lehet törölni a felületéről az antikoló pasztát.

Az efféle antikolás nem több, mint egy jó móka: semmiféle nagy rákészülést nem igényel. Szükséges két rongydarab, egy vékonyabb ecsetecset, antikoló paszta, és szükséges még a paszta oldószere is. Én terpentinnel dolgoztam.

A kisebb résekbe mélyedésekbe ecsettel tunkoltam bele a pasztát, a nagyobb felületen pedig az egyik ronggyal oszlattam szét a randa barna kenőcsöt. Ha világosabb barnítás a vágyunk, akkor bőségesen terpentinezett rongyra tegyünk nagyon kevés pasztát, és azzal törölgessük a tárgyat.

Tehát kenegetni kezdtem a felületet, majd visszatöröltem a paszta nagy részét. Talán kicsit könnyebb a dolgunk akkor, ha részletenként felhordás után vissza is törölgetjük a pasztát: ha nem szárad rá, akkor könnyebb a visszaszedése.
Kicsit macerás volt a szűk résekbe tömni az antikolót, de egy olyan ecsettel dolgoztam, amit később már nem akartam rendeltetésszerűen használni. Ez a művelet ugyanis megöli az ecsetet.

Mikor egy részletet bekentem, a "felhordós" rongyom tiszta sarkával töröltem vissza, a másik sarkát pedig terpentinbe lógattam. Azért kell, azért jó két rongy, mert amikor az egész készen van, akkor a tisztán maradt rongyunkkal érdemes átsuvickolni az egészet. Noés ha a munka közben "megtelik" az egyik rongy, biztosan nehéz szutykos kézzel hirtelen tisztát kerítenünk...

Ha az antikoló felhordása és visszatörlése után sötétnek találod a tárgyat, akkor bőven terpentinezett ronggyal (terpentinbe mártott ecsettel) töröld vissza a barnított felületet.
Érdemes játszani az antikolóval: nem kell mindenhonnan az alapig visszaszedni a pasztát, mert a barna különböző árnyalatai jól mutatnak az eltérő felületen.

Amikor azt gondolod, hogy készen vagy, fordítsd felre az angyalt - biztosan akadni fog még világító hófehér felület!

Az antikolóak kell pár nap, míg teljesen kiszárad és nem lesz ragadós a felület. De annyira kiszárad, hogy nem szükséges a felület lelakkozása.

Ha angyalkát antikolsz, érdemes az arcra kicsit több időt fordítani: egy hanyagul fenthagyott pasztaréteg horrorisztikus szemet ad, és a túúúl maszatos nózi is félreérthető lesz.
Arcot tehát mértékkel!

Az efféle antikolást (felhordás-visszatörlés) tudod alkalmazni minden hasonló felületen, de akár egy doboz öregbítésénél is! Egy izgalmas fazonú fadoboz esetén a lakkozás utáni antikolás sokszor látványosabb hatást ad, mint bármi más díszítés.

A terpentin nem egy emberbarát anyag, érdemes szellőztetni, és nem érdemes dohányozni munka közben. A használt rongyokat elvben ki kellene szárítani és csak aztán szabadna a szemetesbe dobni, mert begyulladhat! Én kis fecniket szoktam csak használni, azokat ki szoktam tenni a kerbe használat után egy befőttesüvegbe.

Az angyalkáról ennyit - a folytatásban hamarosan jönnek a katalógus repesztett tárgyai!

Üdv.:
Léhner Csilla

Álarcok, maszkok

2010-01-16T20:24:00.008+01:00

Kezdhetném azzal, hogy boldog új évet - de ahogy nézem, már a Vízkeresztet is lekéstem...

Jelentem: igazoltam voltam távol! Készítem az új Pentárt katalógust, ebbe, és egy innovációs kiállításra is gyártottam mostanában tárgyakat - hóolvadás után lesz itt mit mutogatnom, az biztos!

Addig is egy kis olvasnivalót hoztam!

Már(még?) kapható a Veranda januári száma, amiben két oldalon keresztül olvashatsz mindenféle maszk és álarc készítéséről (tollas, csillámos, dekorgumis, csipkés, satöbbi)

Valahogy így:

De lehet, hogy itt jobban látszik:

Tehát mindez a Veranda Magazin ehavi számában!

Aztán: hoztam egy kis előzetest az készülő katalógusból:

Ezek pedig a legújabb kedvencek, aminek leírását...hát, ez nem lesz egyszerű, de talán egyszer nekiveselkedem!

Ez egy szabóbaba, amin a csinos kis fűző csak festékkel, decoupage technikával és némi bortni felragasztásával készült

Ez pedig egy velencei maszkos egészalakos bábu (ami magasabb nálam):

folyt.köv.

Léhner Csilla

MDF

2009-12-15T08:17:00.006+01:00

A hobbitechnikában itthon kevésbé elterjedt anyagról szeretnék most kicsit mesélni.
Ez az anyag az MDF, ebből érkezett pár új fatermék a Pentába.

Az MDF finom rostokból préselt farostlemez (kábé).
Előnye a mi számunkra, hogy jól festhető, nem deformálódik, azaz nem fog díszítés után sem szétcsattanni az ebből készült tárgy. Hártánya, hogy kicsit nehezebb, mint egy rétegelt lemezből készült tárgy.
Nem szívja a nedvességet, ez jól jön, hiszen az első festés után nem szükséges visszacsiszolni a felületet, mert nem kunkorodnak fel rajta víztől megduzzadt szőrös szálkák.
Mivel jóval sötétebb, mint a rétegelt lemez, itt mindenképpen festeni kell az alapot, ha egy világos szalvétát szeretnél rátenni.

Az MDF anyag jól marható, ez azt jelenti, hogy a tárgyak pereme és éle vmi mintázatot kaphat gyártáskor. Ezt a mart szélt érdemes díszítés közben kiemelni.

Éa akkor konkrét példák a díszítésre:

Az első a konyhai eszköztartó, vagy egyszerűbben a fakanáltartó.
Előástam mármár közhelyesnek számító konyhai szalvétáimat, papírjaimat - és jól el is vetettem mindet.
Végül a díszítés roppant egyszerű módját választottam: lekentem az egészet sötétkékeslilás fesékkel (egy réteg elég volt), és ragasztópisztollyal ráragasztottam a konyhai vitrázsfüggönyöm maradékát. Most kivételesen nem maszatoltam össze a csipkét festékkel, hanem többször átkentem lakkal, hogy tisztítható legyen, mégiscsak a konyhába kerül majd... A lakk nemcsak megvédi, hanem egész felületén rögzíti is a csipkét az alaphoz.

Most jött a mart szél kiemelése: szárazecseteléssel nagyon kevés fehér festéket hordtam az élekre, majd a fakanáltartó kék tetejét is fehér festékkel lágyítottam.

Nekem nagyon tetszik ez a forma, jó volt díszíteni, de nem éltem még ki magam a fenti elkészítésével...
Ezért fogtam egy másik fakanáltartót, és fejreállítottam.

Olyan így, mint egy oszlopfő, valaminek a tartója. Nálam ez a valami most egy gyertya lett.

Mindenféle alapozás nélkül az egész felületet lekentem füstfólia ragasztóval, majd beborítottam aranyszínű pehellyel. Az egyik oldalára felragasztottam egy szalvétát, majd a négy oldalt és a tetejét finomvonalas lakkal megrepesztettem.
A repesztést umbra antikoló pasztával emeltem ki, és a mart szélre is kentem bőven a pasztából. A repesztett felületről és a szélekről sem töröltem vissza teljesen, így a gyertyatartó formáját jobban kihangsúlyozza az antikolás.

Egy jó nagy aranyszín gyertyát tettem az így kapott oszlopomra, és hogy ne látszódjon a nem teljesen sima alja, egy aranyszínű bortnit ragasztottam a gyertya alja köré.

A fejreállított fakanáltartóra kerülhet bumfordi angyalka, egyéb mécsestartó, de akár a legkisebb négyzetes üvegtányér is rákerülhet zselégyertyával vagy gyertyareszelékkel.

Ha nem is az eredeti alkalmazás ez, de nekem nagyon bejött! :)

Díszítettem még papírtörölköző tartót is.

Itt a sötét alapra egyfázisú repesztőlakkot tettem, majd foltosan fehér színű akrilfestéket kentem fel a felületre. A tartó felső részére rizspapírból tépett mintát ragasztottam. Figyelj a díszítéskor: a tartó egy részét a papírtekercs kitakarja majd!

Díszítettem konyhai fogast is, itt a sötét alapot összemaszatoltam fehér festékkel, majd alaposan kinyomkodott festékes szivaccsal mintát stencileztem a felületére.

Most a fűszertartók és a peremes doboz díszítésébe kezdtem.
Apropó, peremes doboz...Beletettem három dobozka teát, igencsak jól mutatnak benne, és bár ez a doboz nem rendelkezik a filtertartók osztott lapkájával, a teásdoboz tetejét levágva majd így is remekül szolgál teafilterek tárolására is!
Néz csak meg:

Szerintem érdemes megismerkedni az MDF tárgyakkal, anyaguk és formájuk új lehetőséget adnak a díszítésre!

Léhner Csilla

Hógolyó és textilszütyő

2009-11-07T15:15:00.005+01:00

Gyerekeknek, vagy gyerekekkel készülhetnek a következő tárgyak: ha a ragasztgatás nem is, a hópasztával való maszatolás bizony kedvelt móka!

Olyan mintákat választottam, amit a bumfordi ujjacskák is könnyen körbe tudnak vágni. Itt rizspapírt használtam, ez nem szakad könnyen.

A szütyő belsejébe egy műanyag fóliát tettem, hogy az esetleg átcsorgó ragasztó ne kenje össze a másik oldalt. A textil díszítendő felületét lekentem textilre való decoupage ragasztólakkal.
Rásimítottam a mintát, majd fentről is átkentem a ragasztólakkal. Ezek a szütyők nem végzik szerintem sosem a mosógépben, de ha mosható textilt szeretnénk, akkor felragasztáskor a papír széleit és egész felületét nagyon gondosan ragasztózzuk be, és a ragasztólakk száradása után sütőpapíron keresztül alaposan vasaljuk át a mintát!

Szintén a fenti, egyszerűen körbevágható mintákat választottam a hógolyó készítéséhez is. Mivel itt a hópaszta végül minden mintamentes felületet lefed, nem kell pontosan körbevágni(tépni) a mintákat, ám a könnyű körbehatárolhatóság könnyebbé teszi a díszítést kisebbek számára is!

Decoupage ragasztólakkal lekentem a hurkapálcába szúrt polisztirolgömb felületét ott, ahova a mintát szántam. Felsimítottam rá a rizspapírból kivágott motívumot, majd fentről is lekentem az egészet decoupage ragasztólakkal. Igen, itt-ott gyűrődik, igen, itt-ott ráncos lesz a minta, de ez nem baj! Viszont jó vigyázni arra, hogy a gyűrődés, ami biztosan lesz majd, ne a figurák arcán fusson keresztül. Ezt én úgy érem el, hogy legelsőre a figurák fejét simítom a felületre, csak aztán a többi részletet.

Mikor a ragasztólakk megszárad, jöhet a behavazás: oda, ahova nem került minta, ecsettel vagy fagyis pálcikával hópasztát halmozunk. A hópaszta vakítóan fehér, durvaszemcsés paszta - remek anyag havas hatások utánzására. Csillogó havas felületünk lesz, ha száradása előtt csillámport szórunk rá.

A polisztirol gömb nem törik, nem is vészesen drága, ideális a már nagyon izgatott gyermekek téli időtöltéséhez.

Ám arra készüljünk fel, hogy ebből egy darab sohasem elég...

Léhner Csilla

Veranda Kreatív

2009-11-05T08:09:00.003+01:00

Már kapható az újságárusoknál, benzinkúton, vagy épp a Spar-ban is a Veranda november-decemberi száma, amelyben most két cikk is a karácsonyi díszítés kreatív témaköréhez kapcsolódik.
Olvasható az ezüstözés és a csipkézés is - nemcsak karácsonyfára való díszek készítését olvashatod, hanem tálcák és mécsestartó díszítéséhez is kaphatsz tippeket.

üdv.:
Léhner Csilla

Műkörmös doboz

2009-10-18T09:07:00.011+02:00

Aki festékekkel dolgozik nap mint nap, bizony le kell mondjon a különleges körömdíszítésekről, hiszen a festék gyorsan maradandó nyomot hagy a körömlakkon.

Én mostanában mégsem mondtam le: eleinte gumikesztyűvel próbálkoztam, kevesebb, mint több sikerrel, aztán jött a gumiujj. Ez egy roppant vicces kis vacak, nem szorítja gúzsba az egész kezet, mint a kesztyű, ám használatával nem lesz gond a sarki közértbe kiugrani munka közben sem.
A helyi gyógyszertárban hat forintért adják, ez önmagában is semmiség, nopláne, ha figyelembe veszem, mennyit is költök mostanában a karmaimra.
Megállni képtelenség: minden boltban rámvigyorog egy sosemlátott színű körömlakk, vagy egy otthagyhatatlan körömmatrica... (ismerős?!)

...és persze egyre csak gyűltek, gyűltek a matricák és egyéb körömdíszek, strasszkövek, kagylóreszelékek..., kimondottan megörültem, amikor a Pentában ráleltem a festéktertó dobozra.

Biztosan tévedés a neve, elsőre rögtön láttam, ez bizony műkörmös doboz! Pont elférnek benne a díszeim, még azok a kis kerek tégelyek is, amikben a körömdíszeket árulják - áttekinthetően, rendezetten.
Oké, a körömlakk nem fér bele, de így lesz jó alkalom legalább egy másik doboz készítésére is!

Ami még egyből feltűnő, ha ezt a dobozt megnézed, az az, hogy hatalmas felülete van (40x24), ami igen ritka nagy díszíthető felületet ad.
A hirtelen jött lehetőség kicsit meg is viccelt: alig tudtam kiválasztani, mit is tegyek rá!

Végül egy decoupage papírt választottam.

A készítés roppant egyszerű volt:
Lefestettem fehérre az egész dobozt. A fiókokat egy festékes szivaccsal csak áttöröltem, nem volt ám türelmem precízen festegetni a rekeszeket.

Aztán az egész doboz egy laza világoslila festést kapott. Szivaccsal foltoztam a dobozomat, néhol fehér festéket is nyomkodtam a felületre. Felragasztottam a körbevágott papírt is.
A papír környékét lassítóval elkevert olíva és bordó festék keverékével nagyon kicsit árnyaltam, így a minta picit jobban beleolvad a hátterébe.

A festék száradásainak külön szakaszai vannak - amikor már éppen érintésszáraz, még könnyen felhorzsolható a festékréteg.
Ezt használtam ki, és teljes száradás előtt (tehát nem másnap!), amikor a festék már nem maszatolható el ujjal, nekiestem az egész doboznak egy csiszolószivaccsal.

Nem óvatoskodtam, a széleit, hogy jobban kiemeljem, drasztikusabban csiszoltam vissza.

Ugyanígy koptattam vissza a fiókokat is. Az éleknél erősebben, az egész felületen meg csak éppenhogy.

Nem kerültem ki a papírt sem, az és annak közvetlen környéke sem úszta meg a visszacsiszolást

Végül a doboz felületét lelakkoztam matt lakkal, hogy biztosan egyenletes legyen a fényvisszaverődés.

..tehát nekem most ebben vannak a körömdíszítéshez szükséges vackaim.
Díszítése kellemes időtöltés volt, és külön öröm, hogy nem egy haszontalan lom készült.

Vagy....vagy lehet, hogy a körömfestés eleve haszontalan?!
Hmm...

Léhner Csilla

Kölyök-tegola

2009-10-02T07:27:00.003+02:00

Tavaly üvegtálon sziklakert, idén falapon kistegola volt a Kölyök Mária napra készített ajándéka
Az üvegtálas kertbe sziklakerti növények kerültek, most a falap miatt csak moha.

A készítése még egy kisgyerek számára is egyszerű volt.

A cserép először simán vizes ecsettel át lett simogatva - ez a nagyon nedvszívó terrakotta felületet telíti annyira nedvességgel, hogy később a festékkel könnyebben lehessen dolgozni. Rögtön a bevizezés után fehér akrilréteget kapott a cserép.

A festést az én ecsetemmel kezdte a Kölyök, de gyorsan áttért egy darab szivacsra, jobban és egyenletesebben tudott azzal festeni.
Száradás után a ragasztólakk következett, majd abba, most előnedvesítés nélkül belesimította a papírt.
A rizspapír nem érzékeny, a kis bumfordi ujjak is gond nélkül dolgoznak vele.
Fentről is kapott egy ragasztólakkos réteget a papír, majd félretoltuk száradni.

Innen kevésbé volt egyszerű az eset...
Felnőttként nekem már megszokott a stilizálás, ám a Kölyök sorra elhajtott a segítőszándékú gondolataimmal együtt!
Ő inkább realisztikusan, mint egy terepasztal szerette volna tovaépíteni a világítótorony környezetét. Így lettek bokrok, amik kicsit kitakarják a tengert, lettek nagy sziklák, amik a bejárat mellett állnak, és lett sétány, apró kövekkel körbeszórva.
Abban mindvégig biztos voltam, hogyha ráerőltetek bármi felnőttes dolgot, akkor vagy hangosan utálni fogja, vagy szomorúan adja oda...

Így viszont lett egy vigyorgó, elégedett gyerekem.

A ragasztásokat csak "felügyelni" kellett, mivel már megismerte tavaly a ragpisztoly okozta meleg helyzetek előfordulási lehetőségeit. Ragasztgatott, méricskélt, majd rakosgatott - nagyon élvezte.

Biztosan fog még készíteni hasonló kicsi tegolákat.
A prototípus után tudjuk, még egy falap is elvisel egy valódi, erdőben szedett mohát, de ha más nem, kedvencem a tyllandsia is szép élő dísze lehet még egy ekkorka cserépnek is!

És, ha a világítótorony nem is aktuális már, itt több papírt is találsz, ami remek lehet kis tegola díszítéséhez!

Jó mókát!
Léhner Csilla

Csúnya barna kenőcs

2009-09-04T07:49:00.002+02:00

Még valamikor nyár közepén készült ez a tornyos kép - most a patinázása miatt mutatom. Semmi lényeges nincs benne, ám arra alkalmas, hogy az antikolást még jobban megismerhessük.

Alapozott martszélű falap kapott egy rizspapírt, majd egy réteg Pentart finomvonalas repesztőt.
Innen jön az antikolás.

Sokan ódzkodnak a sűrű szuttyos barna kenőcstől, amit hivatalos neve: Pentart antikoló paszta, umbra.
Az umbra a festészetben egy jellemzően nagyon sötét barna árnyalatát jelöli.
Itt arra használtam, hogy a mart szél formáját kissé kiemeljem.

Ez úgy történt, hogy a falap mart élének egészét bedörgöltem alaposan a pasztával, majd a domborulatok kiemelkedéséről visszatöröltem a felesleget. Így a perem térhatása némileg jobban érvényesül.

Természetesen a repesztést is ezzel emeltem ki és a falap széleiről kiemelés után nem töröltem vissza tökéletesen a pasztát.

Ez az umbra paszta remek dolog nagyon! A fenti felhasználás egy próbát megér: megismerhető a paszta, és így később komolyabb darabok készítésekor bátrabban merünk majd antikoló pasztát alkalmazni.

Jó próbálkozást!

Léhner Csilla

A Pentart antikoló paszta viszonteladóknak a Pentacolor webáruházában, magánszemélyeknek pedig a Pentacolor Kft. viszonteladó partnereinél vásárolható meg!

Afrikásos faliképek

2009-08-07T18:54:00.009+02:00

decoupage papírból.

Igen, a minta az sima decoupage papír és nem rizspapír.
Tessen szépen kipróbálni!

Itt kapható az egyszínű rizspapír, itt pedig az afrikás decoupage papír.

A kép készítése egyszerű:
végy egy csipetnyi decoupage papírt,

végy hozzá pár ív narancsos-barnás színű rizspapírt,

válassz hozzá méretben illő falapokat,

a falapokra ragasztgasd fel a fecnikre tépett színes rizspapírokat, majd ragasztgasd rá a kivágott nőciket, és az egészet száradás után lakkozd le Pentart matt lakkal! Jót tesz a matt lakk az efféle felületeknek, használatával a decoupage papír széle is kevéssé fog látszani.

..végül a nők nyakában lévő ékszereket emeld ki Pentart 3D átlátszó kontúrral!

Jó próbálkozást (de télleg!)

Léhner Csilla

Suliszünet - Pentanyár

2009-07-16T17:50:00.004+02:00

Azok a gyerekek, akik nem utaztak még el nyaralni, mostanra már biztosan megunták a tévét, DVD-t, a kedvenc játékukat...
Napközben napra nem terelhetjük őket - ilyenkor jön a nyafogás, bár nem tudni, hogy a szülő, vagy a gyerek kezd el elébb nyafogni.

Nekem ilyenkor is résen kell lennem, mert gyerekeim már könnyedén kiszolgálják magukat műhelyemben található alapanyagokból. Régen a sutyiban készített dolgaikat elrejtették előlem, mára ez szerencsére nem így van. Megtanulták, hogy a felnőttek hobbiszereivel játszhatnak, hiszen nem árt nekik, de megígérték, hogy ha kencézni, ragasztani kezdenek bármit is, alátesznek egy napilapot.
Jobb esetben a tegnapit.

Tegnap pl. elsős lányom a barátnőjének, Sárának készített meglepetést. Vitt el mozaik és kavicsragasztót, egy dobozt, és előszedte kagylógyűjteményét (szerintem az minden kisgyereknek van, nem?). Egész délelőtt dolgozott, színét sem láttam!

A pentás kavicsragasztó pont olyan lassan szárad, hogy egy gyerek is tudja ide-oda pakolgatni a felületen a kagylókat, annak megkötése előtt. Mikor a gyermek úgy dönt, most kész, akkor a ragasztós felületre homokot kell csak szórni, esetleg másnap az egészet átlakkozni.

Enikő ezt készítette tegnap, mindenféle segítség nélkül:

A kagylózott doboznak folytatása is van - Sárával most együtt ragasztgatnak kagylókat egy falapra...
...és közben be nem áll a szájuk :)

Ovális MDF

2009-07-16T09:29:00.007+02:00

Ez is MDF tálca, csak nem faragott a széle, de hasonlóan kellemes arányokkal bír és nem éppen kis darab.
Paraméterei az ovális tálcának itt olvashatóak.

Ezt a Finmark papírt használtam, a jobb felső sarokban lévő hortenziát vágtam ki.

Itt is alapozással kezdtem, itt is csak egy laza akrilréteget kapott a tálca.

A helyére próbáltam a körbevágott virágot,

majd pasztellkrétás ujjal körbesimogattam az éleit. A fényes felületű papíron nem hagy nyomot a kréta, viszont pont annyira színezi el a nyers fehér hátteret, hogy jól láttam, hova is kerül majd a minta felragasztáskor.

A tálca peremének tövét most is sötétítettem: fekete krétával egyszerűen körbehúztam a perem élét. A pasztellkréta nagyon finom por, önmagában nem röguül a felületre, azt egy felső gyötrő lakkozás elmoshatja. De itt a fekete kréta pont annyira marad meg majd, hogy optikailag ki tudja emelni a perem kezdetét, a kék krétázás meg csak ideiglenes jelülés.
Azért jelöltem ki a papír helyét, hogy a tálcára szánt foltos festegetéssel elő tudjam készíteni a minta környezetét.

Ismét kevertem az akrilfestékeket: fehérhez csepp kéket, és fél csepp feketét tettem, ezzel simogattam körbe a tálca felületét. Most sem a homogén felület elérése volt a cél!
Majd pont úgy, ahogy a szögletes tálca esetén is, hígított fehér akrilba mártottam a szivacsomat és azzal felhőztem össze a tálca felületét. A peremet most nem felhőztem foltosra, ott csak húztam pár fehérebb csíkot a szivaccsak, a perem ívével párhuzamosan.

Itt talán látszik, miért volt jó a kijelölés: a mintától kifele haladva sötétedik a háttér, nem egy tetszőleges alakzatot, hanem pontosan a motívum széleit követve.

Felragasztottam a papírt, majd szintén pasztellkrétával az ujjammal körbemaszatoltam a leveleket zöldes színnel.

Itt sem nagyon lényeges az utószínezés a krétával, ha a lakkozás picit el is mossa, csak erősödik a felhős hatása.

Mostanában rászoktam a matt hatásra - ennek a tálcának az egésze matt befejezőlakkot kapott.

Ezen a papíron még nagyon sok klassz minta van!
Érdemtelenül hanyagoljuk a decoupage papírt, szerintem érdemes jobban átnézni ezeket újra meg újra: biztosan szembejön egy jól felhasználható szép mintarészlet!

Léhner Csilla

La perruque

2009-07-15T20:39:00.006+02:00

Már említettem ezt a 48x30 cm-s MDF tálcát, mint régi díszítendő tárgyvágyamat... Abban is biztos voltam, hogy füstfóliával fogom a szélét díszíteni - ritkán jön szembe efféle ornamentika, naná, hogy nem hagyom ki ezt a lehetőséget!

Az előző bejegyzésben leírtak szerint antikolt tálca díszítését folytattam tovább.

Domborminta aranyozásakor - hopp, egy kis kitérő....az aranyozás szó több jelentéssel bír, nem csak az aranyszín felvitelét jelenti hanem maga a technika neve is lett. Ezt az elnevezést használjuk akkor is, amikor ezüst, réz, vagy bármely egyéb színű vékony fémfüsttel díszítünk egy felületet.

...szóval, domborminta aranyozásakor szintén jó hatása van a mélyedések elsötétísének: ezt ugye én már az antikoláskor megtettem, így most csak a füstfóliát kellett a felületre rögzítenem .

Nem túl plötty ecsetet Pentart füstfólia ragasztóba mártottam, de csak kicsit, hogy ne legyen a ragasztótól tocsogós. Ezzel az aligragasztós ecsettel a kiálló dudorokat alaposan átkentem, de a mélyedésekbe most nem erőltettem bele a ragasztót: fémes tárgyakon ott a leglátványosabb a patina, minek oda fém, ha aztán úgyis elfedném?!

Mikor a vékony ragasztóréteg átlátszóra száradt(most 36 fokban ez 5 perc), akkor rásimítottam az ezüst színű füstlapokat, szépen sorban haladva a tálca szélén.
Nem zavart, ha néhol berepedt, hiszen ez nem egy tökéletesnek szánt aranyozás akart lenni, hanem kopottkeretű ezüstös tálca.

Végigrakosgattam az ezüstöt, majd ecsettel belesimítottam a tapadós ragasztóba az ezüstfóliát és lesöpörtem a felesleget a felületről.

A körbeezüstözés után így nézett ki a tálca széle - pont mint egy alufóliás eldobható műanyag tálca, nem?!

Durvábbszőrű ecsettel kisöpörtem a mélyedésekből a fémfóliát, majd az egészet átkentem a sötétbarna (umbra) színű Pentart antikoló pasztával.
Rongyra tettem a pasztát: ahogy simogattam a felületen, a paszta még jobban megült az eleve sötét mélyedésekben. Miután körbemaszatoltam, egy feszes ronggyal csak a dudorok felületét alaposan átdörgöltem. Ennek köszönhetően a felületem ismét fényes lett - persze már korán sem olyan harsány műezüst fényű, mint azelőtt volt.

Itt talán jobban látszik, miről beszélek:

a felső képen látható a csak ezüsttel bevont nyers felület, alatta pedig az antikolt, már befejezett felület.

A tálca szélén ebben az esetben sem törekedtem az egyenletes felületre, pár helyen kicsit ezüstös lett, néhol kibukkan a fekete alap, néhol pedig a fehér alap. Mindezt a kuszaságot tetéztem azzal, hogy az antikpasztás rongyommal a széleket is áttöröltem.

Végül az ezüstözött tálcaszélt fényes lakkal, magát a tálca kék felületét pedig matt lakkal lekentem.

Itt a teljes "mű":

Nem mondom, hogy szeretném ezen kapni minden nap a reggelimet, azt sem mondom, hogy remek dísze lett lakásunknak, de ha hiszed, ha nem, nagyon régen nem élvezkedtem ekkorát egy tárgy díszítésekor :) Jó volt festeni, jó volt maszatolni, jó volt ezüstözni, majd utómaszatolni...

Amikor ránézek, valami miatt mindig a rizsporos paróka ugrik be.
Kb. ez is annyira valódi :)

Ha módod van rá, próbáld ki a díszítését! Roppant hálás darab, majd meglátod!

Üdv.:
L. Csilla

A faragott szélű tálca

2009-07-15T01:44:00.005+02:00

Ismét kapható a faragott szélű MDF tálca.
Nagy kedvencem, régóta szerettem volna már díszíteni.

Jó a fazonja, arányos, nem éppen kicsi darab. Faragott széle miatt persze egyben gondolkodtató darab is, hiszen nem passzol rá bármiféle minta.

De most nem is mintáztam, hanem csupán a faragott szél kihangsúlyozására törekedtem.

Ha egy ilyesféle domborzatos tárgyat szeretnénk díszíteni, feltétlen érdemes a faragásra jobban odafigyelni - ez a szép forma megérdemli a kihangsúlyozást!

Miközben gyermekeim lubickoltak, a kerti asztalon lefestettem az egész tálcát fehér Pentart akrilfestékkel. Nem szöszöltem, csak nagyjából mázoltam egyszínűre.
A díszes széleket fehér akrilba mártott szivaccsal nyomkodtam össze, egyszerűbb, mint ecsettel bíbelődni a domborzaton.

A dögmelegben szinte azonnal megszáradt a fehér festék, így szinte azonnal felvihettem a fekete matt festéket a szélekre. Ez a roppant csúffá tévő fázis azért szükséges, hogy a mélyedések biztosan sötétek legyenek, így jobban kiemelkedik majd a faragás...
míg száradt, bevonszoltam habtestemet a vízbe én is.

Teljes száradás után kék, fehér és egy csepp fekete akrilból acélkék akrilfestéket kevertem egy műanyag tányéron. Egy szivacsdarabot a festékbe nyomtam, majd a felesleget egy Blikken lenyomkodtam róla - az aligfestékes szivacsommal szépen átsimogattam az egész tálcát.

Itt már nem nyomkodtam precízen a szivacsomat a minta mélyedésébe, nehogy teljesen lefedjem a feketeséget.

Miután az egész tálcám kék lett, fehér festéket locsoltam a tányéromra és egy kis vízzel felhígítottam a festéket, hogy az lazúrosabb hatású legyen.
Szivaccsal a fehér festéket is felnyomkodtam a felületre - most is figyeltem arra, hogy ne legyen soha sok festék a szivacson!

Ha sűrűhabú mosogatós szivacskockát használsz, akkor annak lenyomata nagyon szabályos lesz. Én itt tengeri szivaccsal dolgoztam, az kellően szabálytalan lenyomatot eredményez.
Nem olcsó dolog - ha nincs, helyette megfelel a nagy, autómosó szivacsból kitépett (nem vágott!) szivacsdarab is .

A hígított fehér akrilba nyomott szivacsommal áthúztam a tálca díszes szélét is, nem túl szabályosan.

A sötét mélyedés, a világosabb acélkék festék, majd a halványfehér éppenhogy látszódó árnyalás kiemelte a tálca szép faragott szélét.

Nemcsak kiemeltem így, hanem egyben antikolt hatásúvá is tettem a tálcámat: ott sötétebb a faragás, ahol egy valóan régi tálcán idővel valóban megülne a szutyok.

Ugyan nem kapott mintát, de ez a tálca ebben a fázisban is megállja a helyét - készítése nem bonyolult, ráadásul nagyon élvezetes foglalkozás...
megéri kipróbálni!

Léhner Csilla

Fellógatott képek - repesztés háromszor

2009-07-11T08:51:00.008+02:00

További tornyozáshoz pont kapóra jött ez a hármas felakasztható képkeret, hiszen a tányérozáskor használt papíron is van egy kicsike torony, és egy másik nyári papíron is leltem pont ekkora méretben két világítótornyot.

Itt van a két felhasznált papír:

A képkeretekből kiszedtem az üveget (nem szeretem), lefestettem a hátlapot fehér akrilfestékkel, majd száradás után a falapra felragasztottam a kis tornyokat. Nem teljesen fedte le a papír a rendelkezésre álló területet, ezért ott, ahol lyuk volt, kiegészítettem egy kis körbemaszatolással a képecskémet, majd az egészet lekentem mégegyszer decoupage ragasztólakkal.

VIGYÁZZ! 1, Úgy dolgozz a hátlapra, hogy a képkeret felrakásakor ne tűnjön el a torony csúcsa - nézd meg a minta felragasztása előtt, hogy kb. mennyit takar majd a kép kerete!

VIGYÁZZ! 2., Nem csak ennél a képnél, de sok más "égbolt" kiegészítő festésénél sem a kék szín a domináns, hanem a halványlila! Előfordul, hogy ezt az apróságot csak akkor vesszük észre, amikor rutinból kékkel nekiestünk a pótlandó felületnek!

Körbefestegetés után ezt az eredményt kaptam:

Képkeretek repesztése:

Az összes fa képkeret Pentart sötétkék akrilfesték réteget kapott elsőre.
Mikor ez megszáradt, akkor egyfázisú repesztőlakkot (szintén Pentart) kentem fel a kék akrilfestékre.
Eddig egyezett a megmunkálás menete, innen mindhárom képet másképp fejeztem be, így a repesztés is más végeredményt hozott.

1., képkeret - repesztés ecsettel felhordott akrilfestékkel

Itt a fehér színű akrilfestéket a kerettel párhuzamos ecsetvonásokkal vittem fel a felületre, így a repedés rajzlata is párhuzamosan fut a kerettel, a repedések egymáshoz képest is párhuzamos rajzolatúak. Kábé azonos rétegvastagságú festék került mindenhova.

2. képkeret - repesztés szivaccsal felhordott akrilfestékkel

Itt a fehér akrilfestéket szivaccsal nyomkodtam fel a felületre szépen sorban haladva végig a kereten. A szivacsomat bemártottam a festékbe, majd a nagyját egy napilapra nyomkodtam, csak aztán vittem a felületre a festéket vele.
Itt a repesztés rajzolata kevésbé szabályos, mint az ecsetes felhordásnál és a repedések egymáshoz képest sem futnak párhuzamosan. Ezt a felhordási módot javaslom annak, aki nem mer elsőre ecsettel nekikezdeni a repesztésnek. Itt természetes a foltosság, és a már repedésnek indult akrilréteget sem toljuk odébb, ha véletlen ismét rámegyünk a felületre.
de ne húzkodjuk a felületen a szivacsot, csak "nyomdázzunk" vele!

3. képkeret - repesztés különböző vastagságú festékrétegekkel

Néhol csak éppenhogy volt festékes az ecsetem, mikor a keretre mentem vele. Ha ennél a képkeretnél mindegy is, milyen a repedés, de egy komolyabb, valóban antikolt hatású tárgy esetén szerintem ez az a repesztés, ami megfelelő színeket alkalmazva valóban antik hatást mutat inkább, mint műrepesztést.
Ahol vastagabb a festék, nagyobb lett a repedés, ahol vékonyabb, ott kisebb, de van, ahova olyan kevés akrilfesték került, hogy áttetszik az alsó szín és repedés nem is jelentős. Esetleges - mint ahogy a valóságban is nyilván az egy napszítta festék berepedezése.

Persze a három repesztés egymás mellett mutatja meg a valós eltérésüket igazán:

A három képkeret készen pedig így néz ki:

Noha ezek sem éppen bonyolult részei a decoupage technikának, efféle egyszerű, ám mutatós darabok készítésekor élesben is kipróbálhatjuk a különböző repesztéseket. Ha másra nem, erre mindenképpen jók ezek az apró vackok...

Jó próbálkozást!

Léhner Csilla

Világítótorony

2009-07-11T07:06:00.006+02:00

...ugyan nem vagyok vízmán', de a tengeres-kagylós-hajóköteles stílus mindig nagy kedvencem volt...
Dekupázs technikában ennek a stílusnak a feldolgozása nem nagy ördöngősség - aki szereti , az felnyal-és-kész módszerrel gyorsan készíthet magának tengerparti hangulatra emlékeztető tárgyakat.

Itt a legelső példa, ebből a papírból:

Nem tettem mást, mint a felső nagy kép egy részletét felnyaltam egy téglalap alakú üvegtányérra.
A "munka" menete pontosan:

üvegfelület megtisztítása
decoupage ragasztólakkal a felület lekenése ragasztólakkal
a nagyjából körbevágott papír felsimítása, majd
a felragasztott papírfelületének alapos lekenése
száradás után egy, vagy két rétegben fehér akrilfestékkel való lefestése

Ezt a nagy tányért használtam alapnak

Ötperces recept - az eredmény is az persze, de egy nyári teraszos laza reggeli esetén mégis hozhat egy kis tengeres hangulatot az asztalunkra.

Üdv.:
Léhner Csilla

hobbizás télen - NYÁRON

2009-06-29T11:01:00.005+02:00

Bár nyáron minden bolt kicsit csendesebb - én semmi pénzért sem hanyagolnám ilyenkor sem kedvenc hobbijaimat!
Mielőtt az új mintákat felteszem, szeretnék visszautalni régi bejegyzésekre.

Itt a szélforgó. Gyerekek nagy kedvence, készítése pedig felnőttnek is kellemes foglalatosság.

Tegola

Leírásokat és sablonokat dekorgumi szélforgó készítéséről itt olvashatsz.

A hosszabb szabadság remek alkalmat kínál tegola decoupage technikával való díszítésére.

Az eddigi tegola decoupage leírásokat itt olvashatod.

Szalvétatechnika és kavicsok

Nyaralás alatt begyűjtött csigák-kagylók díszíthetnek dobozt is akár.
Ez a szalvétatechnikával díszített doboz is így készült:

A szalvétatechnika és kavicsok ötvözését itt olvashatod!

Hamarosan lesz új tegola, több is, lesz világítótornyos mániám miatt tornyos kép, több is, lesz repesztés, több is - remélem, feltenni időm is lesz, többb....is.

üdv:

Léhner Csilla

Vizes matrica - üvegtányéron

2009-05-13T13:12:00.004+02:00

A már említett vizes matrica most üvegre került.

Ha üvegre kerül, akkor természetesen az üvegtányér hátoldalára kerül a minta, képpel lefele.

Üvegre való felragasztáskor picit gondosabban kell a levegőt és a felesleges ragasztót a minta és a felület közül kinyomni, hiszen ha marad némi felesleg, akkor az a színoldalról nézve meglátszik.

Felragasztáskor kétféle lehetőség közül választhatunk - vagy nagyon kevés ragasztót teszünk az üvegre, vagy pont az ellenkezőjét tesszük, tehát enyhén híg ragasztóval kenjük le az üveget. Én az utóbbit teszem, próbáld ki, neked melyik könnyebb!

Kicsit hígított ragasztólakk felkenése után a felületre illesztem a leáztatott mintát, majd gondosan kipaszálom alóla a levegőbugyborékot és a ragasztót. Ha hígabb a ragasztó, akkor nem kezd száradni a motívumunk szélén sem, és van időnk kipaszálni mindent, ami nem oda való.

Ha kinyomkodtunk soksok ragasztót, akkor is kell kicsit várni, míg a lezárt ragacs száradni kezd. Ha teljesen lezárjuk az összes fóliaszélt, sosem fog a ragasztó áttetszőre száradni rendesen...

Természetesen itt is figyelembe kell venni, hogy a motívumok mintától függően áttetszőek lehetnek. Tehát célszerű a minta hátoldalát folytatásként fehérre kenni.

A négyzetes tányér esetén én ezt kihagytam. Nem fehérre kentem, hanem gyöngyházfehér festéket vittem fel szivaccsal tupfolgatva az üvegtányér hátoldalára, bevonva ezzel a képem hátoldalát is.
Ez lett a végeredmény - a gyöngyházfehér pöttyözése nem látszik sajna:

Ez pedig már az ovális tányér. Ritka, de a vizes matrica ovális kivágása pont illik az ovális háncsdobozokhoz, de uígy az ovális üvegtányérjainkhoz is.
Ez az ovál olyan jó ovál - világos, nem?! :)

Itt a képen látható zöldes-sárgás színvilághoz egész jól illő foltos aranyozást választottam háttérnek.

Kábé ennyi a tányérra való felragasztás.

Még mindig azt mondom, hogy a mintaválaszték egyedisége miatt a vizes matrica bizony igen hálás darab! Azonos minták több méretben, több kivágással (pl kör, ovál), illetve többféle stílusban (toszkán, konyhai, francia udvar, stb) megvásárolhatóak a raktáráruházunkban illetve viszonteladóinknál!

Üdv.:
Léhner Csilla

Vizes matrica

2009-05-12T14:28:00.010+02:00

Rendben, belátom, hogy a "hamarosan" szó nem volt elég pontos megfogalmazás.
Mindegy, most matricázzunk!

Elég hülye megfogalmazás a "vizes matrica" egy termékre, amikor az nem is ragad és nem is vizes. Fogjuk fel úgy, ez a használatára utal: vizeznünk kell, hogy ragaszthassuk :)

Ezek a minták, amiket mutattam már, egy fehér csúszós kartonpapír-hordozón vannak.

Ha vízbe áztatjuk a papírt, a vékony (tényleg vékony!) fólia leázik a felületről. Az így kapott fóliát decoupage technikával ragaszthatjuk fel a díszítendő felületre.

Oké, ebben semmi extra nincs - és valóban, ennek a terméknek nem is a felhasználhatósága, hanem a mintája és a fazonja az érdekes.
Legalábbis engem ez vonz.

A vizes matrica alapvető felhasználása:

Legszebb akkor lesz a művünk, ha megfelelően sima felületre dolgozunk (csiszolás)
mivel a minták átlátszóak, a díszítendő felületet világos színűre kell alapozni, vagy hagyni natúr színűen (pl fa, fehér kerámia, stb.)
vízbe kell áztatni a papírt addig, amíg a minta elmozdítható a hordozóról
a díszítendő felületet le kell kenni decoupage ragasztólakkal, majd
a motívumot a helyére illeszteni
és ki kell préselni alóla a levegőbugyborékokat és a felesleges ragasztót (pont, mint egy dec.papír felhasználásánál)
azért, hogy a motívumunk élét ne tudjuk később felpiszkálni, fentről is le kell kenni az egész mintát decoupage ragasztólakkal - így az egész felületünk fénye egyenletes is lesz egyben.

Mikor matatni kezdtem a minták közt, akkor rögtön az ovális és kerek háncsdobozok díszítése jutott eszembe. Mindegyik dobozmérethez találunk mintákat, amik vagy teljesen fedik a doboz tetejét, vagy lehetőséget teremtenek a mintamentes dobozszél további díszítésére.

Elsőre két dobozt mutatok, itt a minta fedi a tetőt teljesen.

Nekem ez a kedvencem, a francia udvart idéző hangulat mintái.
Nem volt sok dolgom: megfestettem a dobozka alját és oldalát a mintán látható poshadt színvilágra - nálam ez most az esőfelhő és kis fekete keverékéből álló Pentart akrilfesték volt.

A tetőt hagytam nyersen. Lekentem decoupage ragasztólakkal, rásimítottam a leáztatott mintát, majd hagytam kicsit száradni.
Mikor megszáradt, egy csiszolószivaccsal lecsiszoltam a doboztető peremét, de nem csak a mintánál, hanem alul is az összs élnél.

Végül a tökéletes matt hatás érdekében az egész dobozkát lekentem Pentart matt lakkal.

Követlező doboz is hasonlóan készült, festés - áztatás - ragasztás - csiszolás.
Itt a toszkán hangulatú képhez illő barnás alapot hasztnáltam, majd a kép méregzöldjével csíkoztam a doboz oldalát

Egy ovális háncsdoboz a következő - pontosabban egy oválisnak látszó doboz....

Itt nem fedi a minta a dobozt - egy nagyobbra tettem fel, és most nem vágtam le a több mintán is megtalálható körbekörbe aranydíszt. A dobozt foltosra festettem egy egyenetlen szivacs segítségével, itt most csak zöldeket használtam.

...persze itt a tető pacsmagolt foltjait már a minta felragasztása után készítettem, majd az egészet itt is lekentem Pentart matt lakkal.

Ha a minta nem fedi teljesen a felületet, akkor kontúrozóval vagy felvasalható díszekkel körbepöttyözhetjük a mintát. Nekem most nem volt kedvem, talán majd a következő doboznál lesz...majd kiderül.

Szóval ezek a minták igen jól alkalmazhatóak dobozkák díszítésére, és maga az anyag is könnyen használható. Próbáld ki, érdemes!

Üdv.:
Léhner Csilla

Kenya - még mindig

2009-04-26T12:15:00.004+02:00

Kenya a papír neve, de bizony a kivágott motívumok sokunknak nem a forró Afrikát juttatják eszünkbe, talán az általánosan használt vörösök és narancsok hiánya miatt - mindegy is, most ezüstözzünk!

Mint ahogy az aranyozott tányér esetén, itt is ugyanúgy készültek az alapok:
-mintát körbevágtam
-felragasztottam a megtisztított tányér hátoldalára
-kipréseltem alóla a levegőbugyborékokat, a felesleges ragasztót
-fentről is lekentem ragasztólakkal
-megtisztítottam a tányér papíron kívüli részeit a ragacstól
-a tányér éleire fekete akrilfestéket nyomogattam egyenetlen felületű szivacsdarabbal
-annak száradása után az egész felületet lekentem füstfólia ragasztóval
-mikor átlátszóra száradt a ragasztó, ezüst színű füstfóliát simítottam a felületre

Eddig minden ugyanaz.

Nem akartam, hogy csak homogén ezüstfelületem legyen, ezért egy fémes kefével körkörös mozdulatokkal összekaristoltam az ezüst felületét, majd az egész felületet lekentem fekete akrilfestékkel, így az ezüst karcolásaiban felbukkanó fekete festék kiemeli a karcolatokat is.

Persze a fotózáshoz láma vagyok: vagy becsillan az üvegfelület, vagy szürkének látszik az ezüst - mindegy is, képzeljétek hozzá a képekhez, hogy ez egy fényes ezüst, itt-ott megvakargatva :)

...valahol itt untam meg egy időre ezt a kenyás papírt és visszatértem a francia udvarhoz.

Hamarosan a vizes matrica használata következik.

Üdv.:
Léhner Csilla

Kenya - folyt.köv.

2009-04-26T08:46:00.004+02:00

A Kenya nevű decoupage papírról most egy színes fejet használtam díszítéshez - itt a harsány aranylapokat visszakoptattam kissé.

Itt talán jobban látszik:

Az egész dobozt lazán átkentem fekete akrilfestékkel, majd visszacsiszoltam a felpöndörödött farostokat.
Lekentem füstfólia ragasztóval, megvártam, míg átlátszóra szárad a ragasztó, majd az egész felületre aranyfüst lapokat simítottam.

Ekkor volt egy nagyon csillogó arany dobozom. Felületét egy drótkefével megsúroltam kicsit, így lett matt és nem homogén az aranyozásom.

Lelakkoztam a felületemet, majd jött a papír felragasztása.

A papírt a hagyományos módon ragasztottam fel - felületet + bevizezett papírt beragasztóztam, majd felsimítottam.

Ennek a mintának nagyon aprólékosan díszített fejdísze van.
Ezek gyöngyszemeit és egyéb elemeit átlátszó 3D kontúrozóval emeltem ki.

A 3D kontúrozó száradása után átlátszó lesz, de megtartja száradás után is a "testességét". Ezért az ezzel kiemelt részek kiemelkednek a síkból, olyan hatásúak lesznek, minta valóban göngyszemek díszítenék a fejdíszt.

Mikor megszáradt a 3D kontúr, akkor a doboz éleit festésig visszacsiszoltam a papírral együtt, majd lelakkoztam az egész dobozkát.

Nem egy nagy szám, de jól begyakorolhatjuk vele az arany mattítását, karcolását és a 3D lakk használatát is.

L.Csilla

Vizes matrica

2009-04-24T10:04:00.008+02:00

Egy igen érdekes anyagot szeretnék most megmutatni - ez a vizes matrica. Mikor pár éve először találkoztam ezzel az anyaggal, bizony elvarázsolt - jó, hogy ma már itthon is megvásárolható!

Több tucat mintával és többféle méretben vásárolhatóak meg, sőt, egy-egy minta kapható ovális, kör és négyzetes kivágásban is. Ez az a termék, amit érdemes személyesen megnézni!

A vizes matrica nem más, mint egy fehér papírhordozón lévő vékony fólia. Ha vízbe merítjük, a fólia leválik a hordozóról, így kapunk egy decoupage technikában kiválóan alkalmazható mintát!

A felhasználása megegyezik a papírok felhasználásával, csak a leheletvékony fólia viselkedése más kicsit, pl. értelemszerűen ezt nem kell, mert nem is tudjuk átáztatni felragasztáskor.

A vizes matrica felhasználása:

1.,készítsük elő a díszítendő felületet pont úgy, mint ahogy a decoupage technikával való díszítéskor szoktuk, azaz

tisztítsuk, szükség esetén csiszoljuk simára a felületet

a motívummal harmonizáló színnel fessük le a díszítendő felületet - világos alap esetén ez el is hagyható. Bár van fedő fólia is, de a legtöbb megvásárolható minta áttetsző, így meghatározó az alap színének megválasztása.

2.,Ragasszük fel a vizes matricát, pont úgy, mint ahogy a decoupage technikával való díszítéskor szoktuk a papírt, azaz

kenjük le a díszítendő felületet decoupage ragasztólakkal

merítsük vízbe a motívumot

várjuk meg, míg a hordozórol elcsúsztatható a minta,

vegyük ki a hordozóval együtt, majd csúsztassuk át a hordozóról a díszítendő felületre!

Óvatosan simítsuk el, a minta alól préseljük ki a levegő- és ragasztóbuborékokat!

majd fentről is kenjük le a fóliát decoupage ragasztólakkal. Itt a felső réteg raglakk a mintánk szélét is befedi, így később sem fog az felpöndörödni.

Nagyon vékony a fólia, a széle nem fog látszódni felragasztás után.

Önmagában nem is az anyag izgalmas, hanem a klassz mintáknak és a praktikus formáknak köszönhető jó alkalmazhatósága!
Kerek, ovális és négyszögletes háncsdobozokra, üvegtányérokra igen remek mind!

Mintái közt találunk aranyos állatos rajzokat, különböző témájú festményeket is - ezek a motívumok ritkán lelhetőek meg papírokon.

Nekem a kedvenceim a festményesek, a francia udvar hangulatát idéző minták és a toszkán tájképek.

Itt egy gyors képcsokor - hamarosan jövök a részletekkel!

Léhner Csilla

Aranyozott tányér

2009-04-21T22:00:00.003+02:00

A decoupage papíron lévő két nagyobb két táncoló figurát körbevágtam. Benedvesítettem, majd a megtisztított üveg felületét (sacc/kb ott, ahova a minta kerül majd) lekentem decoupage ragasztólakkal.

A minta színoldalát is lekentem ragasztólakkal, majd a tányér hátoldalára illesztettem a két alakot. Kipaszíroztam a papír alól a levegőbuborékot, letöröltem az üveg felületéről a felesleges ragasztólakkot, átkentem a papír felületét is ragasztólakkal, majd hagytam megszáradni a ragasztót.

A tányér széleit kicsit kihangsúlyoztam fekete, szivaccsal egyenetlenül felnyomkodott akrilfestékkel. Szabálytalan formájú szivacsot válassz: pl. jó a nagylyukú autómosó szivacs darabja, vagy a mosogatószivacs dörzsis része is!

Mikor a festék megszáradt, letisztítottam a szabadon maradt üvegfelületet, majd nagyon vékonyan lekentem Pentart füstfólia ragasztóval.
Megvártam, míg átlátszóra szárad a ragasztó, és világosarany füstfólia lapokat simítottam a tányér hátoldalára.

Végül nem lakkoztam a füstfóliát, hanem két réteg fekete festékkel kentem le az egész tányér hátulját.

Ez a tányér nem a megszokott narancsos színvilágú afrikás stílus.
Talán pont emiatt nem is hétköznapi.

Üdv.:
Léhner Csilla

Decoupage + aranyozás

2009-04-21T21:17:00.005+02:00

Decoupage alaptechnika + aranyozás alaptechnika = egyszerű, ámde hatásos tárgy.
Tényleg.

Adott ez a papír, ami első ránézésre nem kicsit kusza, de ha jobban megnézed, akkor nagyon kellemesen feldolgozható részletekre bukkansz. Ott van rögtön két méretben a táncoló pár, ott a jobb felső részben a tollas fej, satöbbi...legyen kerek, szögletes, vagy ovális a díszítendő felületed, ezekkel a mintákkal könnyen boldogulhatsz!

A motívumok uralkodó színe a fekete - néhány mintát ezüstözni lehet, de van, ami aranyhoz, vagy a réz fóliához ideális.

Hóesés Afrikában

2009-04-16T10:20:00.002+02:00

Van, hogy már megvettük a feszített vásznat az afrikás faliképünkhöz, de nem tudjuk, melyik papírt is ragasszuk rá... Ilyenkor mázolhatunk is magunknak egyet!

Egy feszített vászonra grafittal felvázoltam két pálcikaembert és egy darab fát halványan.

Kifestettem a figurákat - csak sárga, piros és barna akrilt használtam

Meghúztam a horizont vonalát is és a vászon felső részére hópasztát kentem...

A kép oldalára és az aljára átlátszó 3D kontúrozóval egyszerű sormintát rajzoltam,

...majd egymásra csúsztatva felragasztottam több fekéreg darabot és a kép jobb oldalára vmi száraznövényt - és nekiláttam megfesteni a hátteret.

Az egész háttér alapja a sárga szín volt, erre került később szárazecseteléssel és szivaccsal való nyomkodással piros és barna festék.

Lefestettem a fakérget, a 3D kontúrozó vonalait és a jobboldali növényt is.

A horizont bal oldalán a sárga festékre fehér akrilt is nyomkodtam...

...valahol itt hagytam abba a színekkel való maszatolást.

Igen kellemes időtöltés volt! :)

üdv.:
Léhner Csilla

Maradék rizspapír

2009-04-16T09:18:00.003+02:00

...a repesztett óránk papírjából maradt bőven - a középső nagy motívumot tegyük fel egy ovális üvegtányérra!

A készítés menete:

Egy ovális üvegtányérról vakarjuk le a vonalkódot, majd alaposan tisztítsuk meg a hátoldalt.

Kenjük le decoupage ragasztólakkal, simítsuk rá a papírt és gondosan préseljük ki alóla a levegőbugyborékokat.

Kenjük le a papír felületét ragasztólakkal, majd annak száradása után fessük le fehér akrilfestékkel két rétegben!

Tényleg ennyi!

Ugyan az óra és a tányér felhasználás szempontjából sosem lesz egy szett, mégis szépen harmonizáló kollekciónk lett így!

Léhner Csilla

Képek a blogról

2009-04-14T09:28:00.002+02:00

Összeválogattam pár tucat képet innen a blogról:

Ha elindítottad, katt a lejátszósávon a HQ gombra, úgy egy kicsit használhatóbb képminőséghez jutsz!

Léhner Csilla

Repedezett óra

2009-04-12T16:47:00.003+02:00

Ismét egy egyszerű darab következik, egy repesztett felületű óra. Ígérem, hamarosan mutatok egy nem egyszerű darabot is :)

Szükséges anyagok:
-fa óralap
-Pentart fehér akrilfesték (+pici zöld+pici fekete)
-mintás rizspapír
-Pentart decoupage ragasztólakk
-Pentart finomvonalas repesztőlakk szett
-Pentart antikoló paszta (umbra)
-Pentart oldószeres lakk

Fogtam egy óralapot, lefestettem fehér akrilfestékkel. Mikor megszáradt, helyére próbáltam a mintás rizspapírból kitépett motívumokat, majd a falapot lekentem decoupage ragasztólakkal.
Rásimítottam a papírokat, majd fentről is lekentem dec.raglakkal.
Itt nem kell óvatoskodni és nagyon átvizezni sem a papírt, hiszen a felület, ahova kerül, az sima - és ha fehér homogén háttér esetén nem gond, ha nem látszik át teljesen a fehér hátterű papír.

Egy dologra figyeltem csak: amikor fentről kentem át a papírt, akkor nagyon gondosan kentem, nehogy egy részlete a papírnak kimaradjon, hiszen fentről még össze kellett maszatolnom akrilfestékkel. Ha egy részleten nem zárja le a felületet ragasztólakk, ott az akril csúnyán beszívódik a rostok közé - visszatörölhetetlenül!

Mikor megszáradt a raglakk, egy tálkába nyomtam a libazöld akrilfestékből, azt hiszem, a hivatalos neve olíva... Nem kedvelem ezt a zöldet, mint a legtöbb zöld, ebből is kirikít egy sárgás szín, ha árnyalni kezdek vele.
Ráadásul ennek a papírnak a virágszálai közt eleve van már egy szürkészöldes árnyalás, ha ezt szeretném kiegészíteni, akkor nopláne nem alkalmazhatok kikericses festéket!
Ezért a kinyomott zöldemhez cseppnyi fekete festéket tettem és két cseppnyi fehéret, így lett nekem nem rikító szürkészöld festékem.

Egy szivacsot nyomtam a festékbe, majd a felesleget egy papíron kinyomkodtam belőle. Az aligfestékes szivacsommal nyomkodtam a felületre a festéket oda, ahol eredetileg nem volt színezve a papír.
Nem húzogattam a felületen a festékes szivacsot, mert akkor rútul kiemeltem volna a papírszéleket - csak nyomogattam!

Az óralap felső ívére és a sarkokra kicsit több festéket nyomtam így.
Ha itt megállsz a díszítésben, akkor érdemes az egész felületet lelakkozni vagy hígított decoupage ragasztólakkal, vagy bármiféle befejező lakkal, hogy az óralap fénye mindenhol egységes legyen!

Persze én nem álltam meg - megrepesztettem a felületet Pentart finomvonalas repesztőlakkal!

A repesztés elkészítése:

Sík felület révén könnyebb dolgunk van kicsit, kisebb az esélye, hogy a lakkrétegek lecsorognak a tárgyról.

Felkentem az első fázist, nem túl vékonyan, majd hagytam megszáradni.

Felhordtam a második fázist, szintén nem túl vékonyan, majd az ujjammal átdörzsöltem a felületen.

Ezek után félretettem a tárgyat száradni és nekiláttam nagytakarítani.

Másnap reggelre megrepedezett az óralap felülete:

A repedések persze csak akkor látszódnak, ha valamivel kiemeljük azokat, ezért most umbra (sötétbarna) színű antikoló pasztát kentem a felületre. Nem sajnáltam a pasztát, amikor mindenhova jutott már, egy papírtörlővel visszatöröltem a felületről.
A repesztés és annak kiemelése kész is, már csak le kellett lakkozni oldószeres(!) lakkal.

Én nem szeretem a piros másodpercmutatót, azt még gyorsan lefestettem feketére - és kész is volt a repesztett órám!

Izgalmas ám lesni, hogy milyen repedések alakulnak ki..., próbáld ki! :)

Léhner Csilla

Aranyozás Pentart füstfóliával

2009-04-11T21:00:00.005+02:00

A füstfólia lapok felhasználása következik - szintén egy nagyon egyszerű minta készítésével.
A füstfólia sima, homogén felületet ad, igazi fémes ragyogással!

Természetesen itt is az üvegtányér hátoldalát díszítettem.

Itt megtekintheted a fázisfotókat:

Aranyozás Pentart füstfólia pehellyel

2009-04-11T18:43:00.008+02:00

Egy nagyon egyszerű példával szeretném bemutatni a füstfólia pehely felhasználását.
Egy üvegtányért díszítettem a pehellyel - természetesen az üveg hátoldalára dolgoztam!

A füstfólia pehely márványos-foltos felületet ad, önmagában, vagy kiegészítésnek is kiválóan alkalmazhatjuk fémes hatások eléréséhez!

Itt a fázisfotókat is megtekinheted:

Ezek az ovális tányérok is füstfólia pehellyel lettek díszítve - az alsó és a felső kevert színű pehely, a középső pedig a tiszta arany. Jól látható rajta, hogy márványos hatású aranyozást hoz létre, ha füstfólia pehellyel díszítünk:

Lila tojás

2009-04-05T07:58:00.004+02:00

A következő tojások elkészítése meglehetősen egyszerű - és húsvétig bőven elkészül.

Szükséges anyagok és eszközök:

-polisztirol tojás
-mintás rizspapír
-fehér rizspapír
-decoupage ragasztólakk
-akrilfesték

A polisztirol felülete pöttyös, amit én nem mindig szeretek. A rizspapír felszíne rücskös, emiatt elkülönül a mintás papír a felülettől - ezt sem szeretem.
Ezért az egész tojást leragasztottam fehér rizspapír fecnikkel, így eltompultak a pöttyök, és a minta is jó alapot kapott.

Még szinte meg sem száradt az alsó rizspapír réteg, ráragasztottam a kitépett mintákat. Nem csak a főmotívumot, hanem ugyanezen papírról a kicsi lepkéket, virágokat is felhasználtam. Végül az egész tojást gondosan átkentem enyhén hígított decoupage ragasztólakkal. Ez fontos, mert ha valahol nincs véletlenül elegendő raglakk, akkor ott beszívódik randa foltot hagyva a rákerülő festék.

Mikor az egész ragasztásom megszáradt, hígított (lilás) akrilfestékbe mártottam egy szivacsot, a festék nagyrészét egy napilapra nyomkodtam, így alig maradt valami. Ezzel a "majdnemszáraz" szivaccsal körbenyomkodtam a mmotívumokat és az egész tojást.

A papírszél csúnyán kirajzolódik, ha festéket hordunk rá, emiatt nem ecsetvonásokkal vittem fel az akrilt, hanem csak nyomkodással. Az alsó rizspapír segített az egyforma felület létrehozásában és a papírszélek sem bukkantak elő.

Az akrilfesték száradása után az egész tojást lelakkoztam enyhén hígított decoupage ragasztólakkal, hogy egyenletes fénye legyen a festett és a motívummal fedett résznek is.

...persze ez a fehér rizspapírral való "alapozás" kihagyható, de nagy tojások és körbepacsmagolt rizspapír-motívumok esetén szerintem érdemes egyszer kipróbálni!

Jó készülődést!

Léhner Csilla

Apróbb változások

2009-04-05T07:39:00.003+02:00

Leszedegettem a blogról a régi (néhol két éves) hivatkozásokat, amik a papírokra mutattak. Az aktuális választék megtalálható a Penta oldalán.

Változott a blog színe is, de a fejléc kicserélésére nem tudom rávenni a blogot, csak 718 széles képet hajlandó feltenni a majdnem kétszer ekkora rendelkezésre álló helyre. Szóval marad a dögunalom fejléc.

Beállítottam a levelezőt is, amiről kiderült, nem továbbította a leveleket. Bocs, ha valakinek mostanában emiatt nem válaszoltam. A levélben befutott kérdésekre a választ hamarosan itt is lehet olvasni.

A "hobbiaranyozás"

2009-03-22T16:12:00.006+01:00

Ma az aranyozást összefoglaló szóként is használjuk: ezalatt a gyüjtőnév alatt tárgyak különböző színű fémmel való díszítését is értjük.

Aranyozunk akkor is, ha nem valódi aranylapot, hanem úgynevezett aranyimitációt használunk díszítésre - igen valószínű, hogy ezzel lesz dolgunk a hobbitechnikák közt...

De aranyozás technikájába tartozik majd az is, ha rézszínű, foltos, vagy éppen ezüstszínű lapokat használunk, hiszen a megmunkálás lényege nem változik.

Ma már lényegesen olcsóbb aranylap áll a rendelkezésünkre, ez az aranyimitáció. Éppoly vékony, mint a valódi arany, ez is fémekből készül, tehát valós fémhatású lesz az ezzel díszített tárgyunk!

Mint minden fémes hatás, ez is igényli a gondos alapelőkészítést és alapozást, hiszen a fényessége kiemeli, felerősíti a legapróbb felületi hibákat is!

Füstfólia lapok - aranyimitáció

Több méretben, több színben és több vastagságban kerül forgalomba.

A Pentacolorban 14x14cm-es lapok kaphatóak ezüst, kétféle arany, réz, és kétféle foltos mintázattal.

A hagyományos aranyozást ezekkel a lapokkal tudjuk a legjobban elkészíteni, felületük sima és homogén.

A füstfólia kissé áttetsző, tehát itt is meghatározhatja az aranyozásunk fényét az, hogy milyen színt használtunk az alapozáskor.

Felragasztásához Pentart füstfólia ragasztót használhatunk.

Sérülékeny a füstfólia bevonat, ezért célszerű lelakkozni munkánkat.

Füstfólia pehely

A füstfólia törmeléke a füstfólia pehely.
Nemcsak darabossága, hanem a darabok gyűrtsége is különös hatást eredményez.
1g-os kiszerelésben kapható kétféle arany, ezüst és réz színben, emellett hatféle kevert színben.

Ízelítő:

A füstfólia pehely felragasztása tuképp megegyezik a füstfólia felragasztásával, ám itt nem kell a lap gondos kisimításával foglalkoznunk, hiszen az eredmény eleve fémesen márványos lesz.

Mint minden technikát, ezt is érdemes a legegyszerűbb alkalmazással kezdeni.

A fenti tányérok pont ilyenek: egyszerűek, ám látványosak - mégis sokat segítenek az aranyozás anyagainak megismerésében.
Aztán majd lesz arany antikolása, repesztése felületen, repesztése ékszereken, koptatása, fényesítése, technikák keverése..., satöbbi.
Szerintem roppant izgalmas dolgok ezek :)

De előbb a fenti tányérok készítésével kezdjük.

Léhner Csilla

Az aranyozás művészete

2009-03-22T09:44:00.007+01:00

Mielőtt nekiállunk mi is aranyozni, talán érdemes az aranyozás valódi művészetéről többet tudni. A többezer éves technika tapasztalatai jól jönnek majd ma is, amikor a hobbiaranyozásba vágunk bele!

Legkorábbi példákat az arany felhasználásáról az ókori sírokból előkerült tárgyakon, láthatunk, pl. Tutankhamon szarkofágján

Bőségesek arannyal való díszítésben a koronázási és kegyeleti tárgyak, de a bizánci és korakeresztény korban már az ikonfestészet is mutat szép példákat.

Az aranyozás művészete

Az aranyozás a táblafestészet legrégebbi technikáinak egyike.
Nemcsak a tárgy értékét növelte az aranyréteg - az arany a művészetben nem szín volt, hanem isteni jelképként szimbólikus jelentéssel bírt.

Az egyházművészet mellett az aranyozás nagy jelentősségget kapott a pompa művészetében a barokk idején, később a szecesszió korában került ismét előtérbe.

Tárgyak részben vagy egészben való aranyozása mellett kódexek, pergamenek, textíliák díszítésére is használták, az építészetben pedig az arany használata nem csak kiegészítő díszítésül szolgált, hanem része volt a felületképzésnek is.

Eredendően hajszálvékonyra kalapált valódi aranyat használtak aranyozáskor.
Az arany nyújtása is nagy szakértelmet igényelt, de az aranyozás alapozását is sok éven át tanulták a mesteremberek - így vált önálló művészetté.

A kinyújtott aranylapot két külön módszerrel rögzítették a felületre: az egyik a matt, a másik a fényes aranyréteget eredményezte.

Fényes aranyozás:

Az alap gondos előkészítése után poliment réteg(ek)et kapott a felület.
Ez a poliment szolgálta az aranyfüst rögzítését, és egyben a fényesítést is lehetővé tette.
Az erre került aranylapokat rögzítés után nagyon sima és kemény anyaggal (állatfogak, később achátkő) dörzsölni kezdték, a poliment "simítható" anyaga biztosította a fényezhetőséget is, hiszen nem csak az aranylapot, hanem az alatta lévő felületet is simították a fogakkal való átdörzsöléskor.

Az aranyfüst nagyon vékony, ragyogó fénye az alap színétől függött, ezért a poliment színe is meghatározó volt. Melegen ragyogó aranyfényt adott a vörös alap, de használtak sárga polimentet, hideg ragyogáshoz pedig szürkét, később zöldes és kékes alapot is.

Matt aranyozás:

Tartózkodó, ám elegáns aranyfénye lett a mattaranyozott felületnek, különös hatásokat a két technika ötvözésével értek el.
Matt aranyozást két módon is végeztek: egyrészt az előző technika befejezésekor nem polírozták az aranylapot, hanem egy védőréteggel vonták be a füstöt, sokszor matt anyaggal.

Másik módszer az olajaranyozás, amikor a szintén gondosan előkészített, nem nedvszívó felületre került egy Mixtion nevű folyadék, ami felhordás után meghatározott ideig megőrizte ragasztóképességét - tökéletesen rögzítve így a rákerülő aranyfüstöt.

Én nem tanultam évekig eme szép mesterséget, és bár beleástam magam a fellelhető irodalomba, közel sem biztos, hogy a valódi aranyozás művészetét kellően zanzásítottam fentebb!

Ha valakit érdekel bővebben és hitelesebben az aranyozás művészete, olvassa el Korhecz Papp Zsuzsanna tanulmányát az aranyfüstről!

Igazán érdemes!

Léhner Csilla

Repesztett tányér

2009-03-20T05:45:00.005+01:00

Olyan példát hoztam a Pentart finomvonalas repesztőlakk bemutatására, ahol nem a motívum felragasztására és nem a kiegészítő technikákra helyeztem a hangsúlyt.

Szerintem ez a tányér tényleg a lehető legegyszerűbb

Hozzávalók:

-30 cm-s üvegtányér
-Pentart finomvonalas repesztőlakk szett
-folyékony patina (oldószeres bitumen)
-oldószeres lakk
-1db szalvéta
-decoupage ragasztólakk

A tányér hátoldaláról levakartam a vonalkódos matricát, majd nagyon alaposan letisztítottam a tányér hátoldalát. Ha van otthon, jól jön az alkohol a tisztításhoz.

Tányér díszítésénél a hátoldalon dolgozunk, ezért fordított a sorrend a munka meneténél is. Így a repesztéssel kezdtem.

Felkentem egyenletes és sima rétegben a repesztőlakk első fázisát.

Mikor az megszáradt, felkentem a repesztőlakk második fázisát is egy ecsettel, nem túl vastagon.

Ahhoz, hogy a második réteg ne fusson össze a felületen, és a lehető legszebb kagylós rajzolatot adja ki, az ujjammal jó alaposan átdörzsöltem a felületen a második réteget. Addig simogattam, míg éreztem, hogy kezd ragadóssá válni a felület.
A második réteg száradás előtt szépen eloszlik, nem kell aggódni, hogy rücskösre szárad!

Félretettem a tányéromat száradni.

A repedések száradás közben alakulnak ki, ez nem siettetett száradásnál jó ideig eltarthat. Kell kis idő ahhoz is, hogy a már megszáradt lakk repedezni kezdjen.

Mikor repedni kezd a lakk, akkor a repedéseket még csak surlófényben lehet látni, tartsd a tányért fény felé!

Elsőre a nagy repedések alakulnak ki, majd jönnek sorra a nagy repedéseket összekötő kisebbek. Szép kagylós-íves repedésekAhol vastagabb a repesztő második fázisa, ott később kezd repedni a felület. Minden bizonnyal a tányérok középső részén mindig vastagabb lesz a repesztő, hiszen ott egy mélyebb terület van.

Amikor az egész felületen összefüggő repedések alakultak ki, folyékony oldószeres(!) patinát kentem a felületre. Ezzel az egészet beborítottam, a bitumen belefolyt a repedésekbe is, így téve azokat láthatóvá.

Hagytam a bitument egy kicsit szikkadni, majd a repedés felületét egy száraz feszes ronggyal átdörgöltem, így a bitumen csak a repedések réseiben maradt benne.
A bitumen egy szürkésbarnás folyadék. Ha nem töröljük vissza teljesen, kellemes antikolt barna fátyolt képez a repesztő felületén, érdemes ezt is kihasználni!

A repesztés és annak kiemelése kész is!

A finomvonalas repesztő második rétege nem szárad vízállóvá, ha vízzel, vagy vizes anyaggal találkozik, visszaoldódik.
Ezért igen gondosan lekentem az egész felületét oldószeres(!) lakkal.

A lakk száradása után felragasztottam a szalvétának a legfelső mintás rétegét.
Lekentem természetesen a szalvéta egész felületét ragasztólakkal.

A tányérom ebben a fázisában még áttetsző volt, ezért befejezésül a tányért lekentem fehér akrilfestékkel. Ez szépen kihangsúlyozta a szalvéta mintáját.

Tömören a fenti munkamenet:
-első fázist felkenni,
-második fázist felkenni,
-oldószeres patinával repesztést kiemelni,
-oldószeres lakkal repesztést lekenni
-szalvétát felragasztani
-akrilfestéket felkenni

Próbáld ki! :)

L. Csilla

Tovább....

2009-03-18T15:08:00.003+01:00

Ismét visszatekintés..., most a repesztőkről.
Vegyük sorra, mifélék vannak.

Ódon tárgyak pergő festékének repedése

Elsőre itt az egylépcsős repesztő, amit neveznek egyfázisúnak, köztes repesztőnek, de akrilfesték repesztőnek is.
Lényege, hogy a rákent akrilfestéket repeszti meg, a repedésekben a repesztő alatti felület színe jelenik meg.

Ha bővebben érdekel, katt ide egy régi bejegyzéshez: egyfázisú repesztés leírása

Régi tárgyaink felpattogott lakkrétegének repedése

...aztán itt a másik repesztőfajta, amikor nem akrilfestéket, hanem egy átlátszó lakkréteget repesztünk meg, a kialakult repesztéseket pedig kiemeljük.
Ez kétlépcsős, kétfázisú, vagy felülrepesztő néven szerepel a köztudatban.

Ennek a repesztőnek a rajzolata és a repedés vastagsága függ a felvitt rétegek vastagságától, nagy előny, hogy a repedések vastagságát és a kialakult szigetek nagyságát is magunk határozhatjuk meg, így ez a repesztő tökéletes hajszálvékony, de rianásszerű repedések készítéséhez is. Vízállóra száradó második réteget eredményez.
Bővebb leírásért katt a kétfázisú repesztés leírásához !

Aztán itt egy harmadik repesztés, ami szintén a kétfázisúak családjába tartozó repesztő

Kerámia és más mázas felületek repedése

Ínyenceknek ajánlott az új Pentart finomvonalas repesztőlakk!
Hogy milyen is a repedése, legjobban azzal szemléltethetem, ha megemlítem a jó öreg Sentát, vagy a máig kapható egyéb vízoldékony második réteget adó repesztőlakkokat (van pár).
Nevével ellentétben a lényege nem a hajszálvékony repesztésekben rejlik, hiszen azt a klasszikus pentás repesztővel is el tudjuk érni, hanem a rajzolatában!

Nézd csak meg - íves rajzolat, viszonylag nagy szigetek, mintha a nagyi porcelántányérját néznénk! Közelről megnézve egy régi mázas falicsempe is ezt a rajzolatot mutatja :)

...az ilyen kagylós repedésnek sajnos ára van, a második réteg nem szárad vízállóvá, a repesztések kiemeléséhez nem használhatunk vizes rendszereket, és a második réteget gondosan le kell zárnunk nem vizes befejezőlakkal.
De megéri - mindhárom fenti repesztővel tudunk hajszálvékony repesztéseket elérni, de üvegen talán mégis ez a legelegánsabb a rajolata miatt!

Hogy hogyan tudjuk a hajszárítóval szabályozni a repedés nagyságát, hogyan és mivel kell kiemelni, majd lezárni a repesztéseket, leírom a folytatásban a fenti óra készítésének bemutatásakor!

A repesztés nem mai hóbort, és nem csak a decoupage technika tartozéka.

Keramikus és fazekas művészeink is használtak(nak) olyan mázakat, amik az égetés során megrepednek. Régen a kiégetés után háriszos-porcelános kagylósra repedt mázú tárgyakat vízben oldott grafitba mártották, a szürke lé beszívódott a terrakottába az összetöredezett mázon keresztül, így szépen kiemelte a repedéseket. Repedezett hatást értek el hirtelen lehűtött mázzal is.
A hetvenes években nagy divat volt az efféle tárgyak készítése a szövetkezetekben.

Sokkal autentikusabb gyönyörű, kevésbé tervezett repedéseket láthatunk régi raku kerámiákon. Ott a sík kagylós repedések mellett megjelenik a már-már térhatású repedt felület is. Érdemes rákeresni a raku szóra a google-ban! Gyönyörűek, nem?

Szintén a repedezett felület szerelmese volt Gorka Géza, akinek a nevéhez fűződik a kraklé zománctechnika kidolgozása.
A kiváló formái mellett ez is a jellegzetességévé vált a tárgyainak, ezt is ő készítette:

...tehát repeszteni jó: gyorsan és egyszerűen díszíthetjük tárgyunkat.

Használjuk ki a repesztők sokféleségét - szerintem érdemes!

Léhner Csilla

A lassító

2009-03-18T14:11:00.005+01:00

A lent leírt árnyalási technikáknál már említettem, hogy az akrilfesték gyors száradását lassítóval befolyásolhatjuk.

Most egy konkrét példa a lassító alkalmazására:

Csíkosan repesztett tányér

Hozzávalók:
--Pentart kétfázisú repesztőlakk
--Pentack maszkoló ragasztószalag
--Pentart akrilfesték
--Pentart lassító
--rizspapír

Egy szögletes tányér alsó harmadára elkészítettem a repesztést.
Ilyenen hatásos, de egyszerű repesztett részeket maszkoló ragasztószalaggal tudunk készíteni.
Maszkoló, vagy festőszalag a neve annak a krepp ragasztószalagnak, amivel a festők leragasztják a villanykapcsolókat, vagy az ajtófélfát azon a helyen, ahol nem szeretnék festékkel összekenni. Ez a ragasztószalag jól tapad, ám a munka befejezésekor könnyen lehúzható.

A tányér aljára felragasztottam párhuzamosan két csík maszkolószalagot, köztük akkora rést hagytam, amekkora repesztést szántam a tányérra. Vigyázz, a tányér ugyan szögletes, de kicsit igazgatni kell a ragszalagot ahhoz, hogy ne tartson nagyon össze a repesztett csíkunk a tányér domborodó két szélén.

A ragszalagok felragasztása után hagyományosan, az eddig ismert módon repesztettem a tányér szabadon maradt részét, előbb felvittem az első fázist, majd annak száradása után a második fázis repesztőlakkot. Az ujjammal szétpaszáltam, így a repesztés nem az ecsetvonások mentén alakult ki, hanem egyenetlenül.

A második fázis száradása után a repedéseket emeltem ki, és itt jön a lassító!
Egy festékkeverő edénybe lila akrilfestéket tettem, és rácsepegtettem pár csepp lassítót - az így kapott elegy alkalmas lesz vízállóra száradó repesztőlakk repedéseinek kiemelésére, hiszen nem köt oda a felülethet, van időnk azt a száradás előtt visszatörölni a felszínről!

Ezt csak olyan repesztőlakkal tudjuk megtenni, aminek a második fázisa vízállóra szárad.
És bár nem olyan nagy szám, de gondolj bele, hányszor szeretted volna már az aktuálisan kikevert festéked színével kiemelni a repedéseket?! Ugye, hogy nem is olyan rossz?!

Tehát lett egy lila repesztett csíkom, amikor minden részlete megszáradt, lehúztam a maszkolószalagot.

Következő lépés a kivágott motívum felragasztása volt.
Lekentem ragasztóval a felületet, majd arra került a benedvesített kisimított minta, arra pedig szintén ragasztólakk réteg - ez fontos, mert a papír áttetsző, emiatt a hátoldalát festeni kell (itt) fehér színnel.

Lefestettem a minta hátoldalát, majd ismét egy keverőtálba nyomtam fehér és a repesztésnél használt lila akrilfestéket. Mindkettőhöz cseppentettem a lassítóból, majd összekevertem őket a keverőtálon.

A festékek összetétele színenként más, így több-kevesebb lassítóval tudjuk ugyanazon száradást elérni. Ha úgy érzed, keveréked túl gyorsan szárad, akkor cseppents még pár cseppet a festékre, és tégy egy próbát!
Lassítót mindig egy keverőtálon adagold (vagy pl. műanyag tányéron), sose töltsd bele azt a festékes flakonodba!

Egy régi, nem túl puha , ámde nagyon kopott rövidsörtéjű ecsetet hol a lila, hol a fehér festékbe mártogatva részletenként hordtam a felületre a színeket, hogy mikor a fehér és mikor a lila volt többségben az ecseten, azt a minta határozta meg.

Ha valahova túl erősen ment véletlen az egyik szín, nem bántam, hiszen a lassítás miatt volt időm visszaszedni a felesleget, de ugyanígy a felületen is össze tudtam mosni a színeket.

Haladtam szépen sorban márványosra kenegetve a színeket, az egyik virágfej köré tettem pici zöldet is.

Átkentem foltosan a repesztett csíkomat is, és a tányér sarkába ismét kicsi több lila festéket hordtam.

A tányér szélét-élét sem hagytam ki, inkább legyen rajta több festék, mint a végén pár lyuk. Száradás után az élekről a felesleges festéket csiszolópapírral koptattam le.

Végül a védelem érdekében kétszer lelakkoztam a tányéromat.

Itt szintén nem az adott tányér duplikálására buzdítalak, hanem a lassított akrilfesték használatára! Nemcsak a tányér háttérszínét festheted így kedvedre, de a repesztés színét is magad határozhatod meg!
És hidd el, ez sokszor jól jön!

Jó munkát!

Léhner Csilla

ui: most a repesztés, aztán az aranyozás majd az antikolás leírás következik

Összefoglaló

2009-03-14T19:47:00.009+01:00

Az új termékek bemutatása közel sem ért véget, ám mostantól olyan újdonságok bemutatását kezdem meg, amiknek alkalmazásához kicsit jobban bele kell ásnunk magunkat a technikák egyes részleteibe.

Egy kis összefoglaló következik.

A decoupage alapértelmezésben papírból kivágott motívummal való tárgydíszítést jelent. Mostanra ez a sokszázéves díszítési mód igen szerteágazott, ma már a különböző alapanyagok felhasználása mellett a felragasztás utáni díszítés módja is igen sokfélévé vált.

Egy tárgy díszítése akkor válik festményszerűvé, ha a felhasznált motívum belesimul a tárgy struktúrájába és felületébe, nem jó, ha "leugrós" a minta (kivéve, ha direkt ez a célunk).

A minta felületbe való beleolvasztása az alap előkészítésével:

Szalvéta használata esetén ezt nagyon könnyen megoldhatjuk, hiszen a szalvéta anyaga nagyon vékony, így felületi kiemelkedése elhanyagolható - ráadásul a szalvéta annyira áttetsző felragasztás után, hogy elegendő szinte csak az alapot megfelelően kedvünkre színezni.

A rizspapír is légiesen áttetsző lesz, ha azt felragasztás előtt vízzel benedvesítjük, és kissé hígított decoupage ragasztólakkal kenjük fentről gondosan, jól átáztatva így a papírt. Tévhit, hogy parkettalakk alkalmazása a megoldás, a rizspapír nem az alkalmazott ragasztótól, hanem a ragasztó víztartalmától lesz áttetsző, ezért is felesleges nem közvetlen érintésre (fogdosásra) tesztelt építőipari anyaggal díszíteni használati, vagy dísztárgyunkat.

Tehát egyszerűbb esetekben a rizspapírnál is elegendő az alap festése-dísztése.
Ezen a dobozon egy repesztett felületre került a rizspapír (helyesen felragasztva) és vált ezáltal a minta is repesztett hatásúvá:

Decoupage papír esetén, legyen az soft(vékonyabb), vagy normál papír, bizony nem számolhatunk azzal, hogy az alap megfelelő előkészítése átüt majd a papíron.
És pont a decoupage papír említése vezet minket a következő problémához:

Hogyan lehet még a háttérbe olvasztani a motívumunkat az alapszín gondos előkészítésén kívül?

Két fontos feladatunk van, egyrészt meg kell próbálnunk észrevétlenné tennünk a mintánk szélét(ha van) a felületen, másrészt a motívum színvilágát egységesítenünk kell a tárgyunk színével.

Trükközés a papírszélekkel

Legegyszerűbb megoldásként sokan a mintát tépjük körbevágás helyett szalvéta és rizspapír esetén. Szalvétánál sztem jobb is így, de a rizspapír már kifoghat rajtunk, hiába a tépés, ha a rostok bizony láttatják, hol a motívum széle a sima felületen. Én jóideje az egész díszítendő felületet elsőre leragasztom egy réteg rízspapírral, innentől bárhova is kerül a rizspapírból tépett motívum, ott már szintén rizspapíros alap várja, így nem különül el a minta rostossága, hiszen az egész alap rostos.
Nagyobb tárgyak, vagy üvegtárgyak díszítésénél körbevágom a mintát, így a motívum kontúrja "átviszi" a szemet a sima felületre.

Decoupage papír esetén mindenképpen indokolt az olló használata és bizony a dec.papírok remek motívumválasztéka kárpótol is minket a pluszmunkáért.
Ha határozatlan kontúrú mintával díszítek, akkor amennyire csak lehet, ráhagyással vágom ki a papírt, felragasztás után így van annyi hely a minta körül, hogy csiszolópapírral le tudjam koptatni a papírvastagságot a minta sérülése nélkül.

Felragasztáskor ragasztózom az alapot, nedvesítem a papírt, MAJD AZTÁN ragasztózom azt is, ez nem csak a papír felpuhulása miatt szükséges, hanem azért is kell, mert a ragasztós felülettel érintkező száraz papír piszok gyorsan kiszippantja a ragasztó nedvességtartalmát, és odaköt a papír a felülethez, mielőtt azalól a levegőbugyborékokat kipréseltük volna. Elengedhetetlen a papír nedvesítése és ragasztózása azért is, mert csak a nedves papír képes száradás közben felvenni a felület struktúráját (már, ha van).
A körbevágott motívum széle többszöri lakkozással simítható bele a felületbe.

Hogyan lehet a háttérhez igazítani a motívumunk színét?

Többféle árnyalási módszer létezik, idővel mindenki kialakítja a maga stílusát a maga szóhasználatával együtt :) lesz így maszatolás, töcskölés, tupfolás, stupfolás, satöbbi, egyes ágait fellelhetjük wet'n wet, pittorico, aquarell név alatt is, készülhet krétával, akrilfestékkel, vizes vagy oldószeres patinával, de még a gyerektől lenyúlt színescerkával is.

Kezdjük az egeres tálcával.

Itt a papír rizspapír volt, a minta fehér háttéren volt.
Fehérre festett tálcára került a körbetépett motívum, majd világoskék és fehér akrilfestékkel alakítottam ki a minta környezetét. Egy keverőtálba (megfelel a műanyag tányér is) tettem a két színből egy keveset, majd egy szivacsot nyomtam a festékekbe felváltva, azzal maszatoltam körbe a mintákat úgy, hogy a motívumokra is rámentem.

Az egész tálcát így színeztem kékesre, majd a végén egy ecsetet mártottam a fehér festékbe, az ecsetet többször végighúztam egy Blikken, így tuképp alig maradt rajta festék, ezzel az aligfestékes ecsettel húztam meg a tálca széleit.

Ezt hívjuk szárazecsetelésnek - annyira kevés festéket hagyunk az ecseten, hogy az szinte száraz.

Itt könnyű dolgom volt, hiszen ennél a mintánál nem kellett precízen dolgozni, bőven volt hely a motívumok közt - a foltosra maszatolt háttér készítése nem igényel nagy odafigyelést sem.

Az akrilfesték a népszerűségét a festészetben való megjelenésekor annak (is) köszönhette, hogy az olajfestékhez képest gyorsan szárad.

Ez az előny nálunk hátránnyá válhat, ha az egeres tálcához képest sűrűbb és aprólékosabb motívumot kell a háttérbe igazítanunk, vagy kialakítani egy minta környezetét. Ebben az esetben érdemes lassítót használni...

...pl. ennél a doboztetőnél is:

a szalvéta felragasztása után a szalvétával harmonizáló színekből készítettem az árnyalást a minta köré úgy, hogy az akrilfesték száradását lelassítottam akrilfesték lassítóval.

Így nemcsak a maszatolásra és az árnyalatok összemosására volt hosszabb ideig lehetőségem, de könnyebben tudtam az esetleges túl erősre sikerült árnyalást is visszatörölni, mielőtt az akrilfestékem visszaszedhetetlenül a felületre kötött volna.

...aztán itt vannak az üvegek.
Nem elég, hogy mindent fordított sorrendben kell csinálni, de sokszor úgy kell a minta körül árnyalnunk, hogy színoldalon nézzük, amit a hátoldalon "vakon" maszatolunk.
Bizony, ilyen esetben is jól jön, ha nem szárad azonnal az akrilfesték!

A lenti tányér részletes készítése később - most csak nagy vonalakban:

-"csíkot repesztünk" az üvegre,

-a kivágott mintát felragaszjuk az üvegre, fenrtől is gondosan ragasztólakkozva, majd

-a minta hátoldalát lefestjük fehérre,

-akrilfesték lassítót keverünk az árnyaláshoz kiválasztott festékekbe (itt lila, fehér, pici zöld)

-majd felváltva mártogatjuk az akrilfestékbe az ecsetünket, és a felületen összemossuk a színeket. Ha a festék így is gyorsan szárad, még egy kicsi lassítót keverünk hozzá.

A mozaikos doboznál fentről árnyaltam a szalvétát, a szögletes tányérnál körbevágott minta kapott új hátteret. Mindkét esetben a ragasztólakk rétege védte meg a papírt attól, hogy a festék foltosan beszívódjon vagy átüssön a mintán.

Most pedig következzen egy módszer, amivel a fehér színű papírt színezhetjük el FELRAGASZTÁS ELŐTT!

Ezt a papírt használtam - fehér a háttere, a motívum kivágáshoz macerásan aprólékos:

Ha körbe is tépem, esélyem sincs az üvegre való ragasztás után színezni...

Ezért

1., fogtam egy genotermet, olyat, amit üvegmatricához is használhatunk

2., lefektettettem rá egy nagyobb fehér rizspapírt

3., ráragasztottam decoupage ragasztólakkal a körbetépett mintámat,

4., majd az egészet gondosan fentről átkentem decoupage ragasztólakkal, hogy ne szívja be a rost az akrilfestéket.

5., megvártam, míg megszárad a ragasztólakk, és

6., lassítóval kevert akrilfestékkel körbeszíneztem a mintát. Mindenhol.

Ezt az eredményt kaptam:

Könnyedén árnyalhattam, hiszen a papíron lévő ragasztólakk ugyanúgy védte a papírt, mintha az már egy tárgyra lenne ragasztva.

Az egészen apró részleteket is ki tudtam dolgozni így.

Amit így kaptam nem más, mint egy réteg ragasztólakkal és egy réteg "akrilfátyollal" megnövelt vastagságú rizspapír - ami tökéletesen alkalmas a további munkához!

Megvártam, míg az akrilfesték is megszárad (lassító használatakor ez hosszabb idő!), majd a kapott, kedvemre színezett papírt felragasztottam a tányér hátoldalára.

Úgy használtam az elszínezett papírt, mintha az sima decoupage papír lett volna: mivel ragasztólakk csak a színezett oldalára került, a hátoldalt ért nedvesség felpuhította annyira a papírt ragasztás közben, hogy az szépen kisimult a tányéron.

Ez amúgy lila, csak közben lement a nap

...reggelig folytathatnám az árnyalás-maszatolás módszereit, sorolhatnám a folthagyó eszközök nevét is, de most egyelőre ennyi. Csak bíztatni tudlak, hogy bátran nyúlj a festékekhez, hiszen nem csak a tárgyad lesz egységesebb, hanem a színek összemosása bizony felettébb jó szórakozás!
Befejezni nem, csak abbahagyni lehet!

Léhner Csilla

Csillogó angyalkák

2009-02-28T13:54:00.007+01:00

Kedvelem ezt a papírt, mintái gyengéden kontúrosak, a háttér bárhol folytatható - ideális decoupage technika kedvelőinek, jó vele szöszmötölni!

Mikor megjelent a papír, tegolára tettem fel és nagyon élveztem, hogy a háttere nemcsak engedi, hanem szinte várja is a térbeli kiemeléseket.

Fehér struktúrpaszta felhalmozása után azt maszatolhattam kékesre egyik részén,

maszatolhattam lilásra másik részletén, persze mindvégig fehér szín hozzáadásával közeledve a papír eredeti színéhez.

Most ezzel a papírral egy üvegtányért díszítettem, amit Pentart glitteres ragasztólakk tett csillogóvá .

A tányér díszítése roppant egyszerű: egy megtisztított üvegtányér hátsó oldalát lekentem glitteres ragasztólakkal, majd rásimítottam a papírból körbetépett és benedvesített rizspapír motívumot. A papír kékségéből téptem még fecniket, ezt a mintám köré simítottam, így fedtem le az egész tányér felületét. A papírok felületét is lekentem a ragasztólakkal.

Tuképp itt be is fejezhettem volna a tányért, ám ebben a fázisban még a különböző árnyalatú papírfecnik találkozása kicsit látszódhat és nagyon áttetsző az egész tárgy, nem emelkedik ki a motívum sem még kellően.

A tányér hátoldalára a mintákra foltozva fehér akrilfestéket fogok felmaszatolni, a papírszélek köré pedig pici kéket teszek majd, így el lehet mosni a kontúrosabb papírszél-találkozásokat.

Az üveg díszítésekor nem, vagy csak korlátozottabban tudjuk kihasználni a felület-strukturálás adta lehetőségeket, ezért jön jól, hogy egy glitteres ragasztólakk használatával bővíthetjük az üvegdíszítési palettánk eszköztárát.

Léhner Csilla

Pentart glitteres ragasztólakk

2009-02-28T09:59:00.006+01:00

Szintén mostanában került a polcokra a Pentart glitteres ragasztólakk:

Világos glittert tartalmaz, így a legtöbb színhez bátran alkalmazhatjuk.
Az ezzel felragasztott papír vagy szelvéta egyenletesen csillámló lesz, ezt glitter kézzel való felhintésével nehezen lehet elérni.

Különösen ajánlom üveg díszítéséhez!

Tündéres, angyalkás, vagy kislányos motívumvilág remek kelléke lehet a hétköznapokban is.

20, 50ml-s kiszerelésben már kapható a Pentacolor kereskedésében.

L.Cs.

Pentart matt lakk

2009-02-28T09:29:00.008+01:00

Sok új, saját gyártású hobbivegyszer kerül idén a Pentacolor polcaira. Egy részük még gyártás alatt van, bevezetésük folyamatos.
Az elkövetkező napokban ezekkel az újdonságokkal foglak megismertetni.

Legyen első a Pentart matt lakk, erről már volt szó szerintem itt.

Befejező vizes bázisú lakk - a befejező arra utal, hogy elegendő védettséget nyújt tárgyunknak annak használata során, száradása után nem oldódik vissza vízben. Vízbázisú, azaz ha szükséges, vízzel hígíthatjuk (de nem szükséges), és a használt eszközöket is vízben mosogathatjuk el.
Kiválóan alkalmazható a díszítés során használt különböző fényű felületek homogenizálására, azaz, ha egy ragasztólakkal feltett minta körül mondjuk matt akrillal maszatoltunk, ezzel a lakkal az egész tárgyunk mattítható.

Teljesen más hatása van egy matt tárgynak, mint egy fényesnek, vagy egy selyemfényűnek. Sokszor okoz kellemetlenséget a fényesség, hiszen a fény kiemelheti a tárgyunk felületi hibáit és különböő rétegeit is. És persze emellett stílusban is sokszor kívánatos a matt felület.

50ml-s kiszerelésben már kapható a Pentacolor kereskedésében.

Nagyon jól oszlatható a felületen, nekem most ez a kedvencem.

L.Cs.

Újdonságok

2009-02-25T07:33:00.006+01:00

Lassan a bejegyzés lesz ezen az oldalon az újdonság...
Megesik néha, hogy az embernek a hobbija háttérbe szorul.
Most is csak egy rövid beköszönésre jöttem, és hogy hírül adjam, lett sok szép új papír a Pentacolorban.

Távollétem egyik eredménye, hogy mostmár átláthatóbban tudom itt megmutatni az új papírokat. Sőt, nem csak azok megtekintése (és eleve megtalálása) lett könnyebb, hanem a többi termékünké is.

...szóval, az új papírok itt tekinthetőek meg:

Új papírok!

Ide kattintva pedig az egyéb új termékek ismerhetőek meg:

Új termékeink!

Döccenések még vannak és lehet, lesznek is az új pentás oldalon, most éppen a tesztüzem folyik. Néha kuszán, vagy nem jelennek meg a képek, néha sikerül egy kattintással kitörölni mindent, de már látogatható az oldal.
És folyamatosan dolgozunk rajta.

Üdv.:
Léhner Csilla

Hóemberek

2008-12-10T06:02:00.007+01:00

A bádogok várhatnak, de a téli díszítések hamarosan aktualitásukat vesztik - ezért most beelőzött pár bumfordi hóember.
Decoupage feszített vászonra.

Ez a minta adja magát, helyes kis figurák, ha csak felragasztjuk egy falapra vagy egy feszített vászonra őket, akkor is megállják a helyüket.

Vászonra dolgozni könnyű és egyszerű, a feszített vászon alapozva van, azaz stramm fehér réteg várja a díszítést. Jó tudni, hogy a vászon mintázatával külön érdemes játszani: ha szalvétát ragasztunk rá, akkor olyan lesz a kép, mintha festettünk volna a vászonra: a struktúra átlátszik a szalvétán.
Papír, vagy rizspapír használatakor ezt úgy tudjuk elérni, hogy a benedvesített papírt alaposan a felületbe paszáljuk.
Rizspapírnál az is jó megoldás, ha a beragasztózott felületre fektetett papírt fentről hígított decoupage ragasztóval kenjük le - a híg ragasztólakk nedvessége felpuhítja a rizspapírt, az így száradás után felveszi a vászon szövésének mintázatát.

Ez a kép így készült: felragasztottam a rizspapír hóembereket és a világoskék hópihéket egy 33X33-as feszített vászonra, majd száradásuk után körbehavaztam őket Pentart hópasztával.

A kép szélére mindig több hópaszta került, a minta felé haladva vékonyítottam a réteget.

A hópaszta száradása után világoskék akrilfestékbe mártottam a nagyon vizes ecsetemet, így az ecset olyasmi foltot hagy, mintha vízfestékkel dolgoztam volna. Ezzel a híg festékkel a havat foltokban lazán áthúztam, nem maradt steril fehér mindenütt.
Ezt az áthúzást azért is jó megtenni, mert a hópaszta, ha sík felületere kerül, könnyen egybeolvad a néző szempontjából, így viszont ki tudjuk emelni a struktúráját is.

Mikor minden díszítésem és ráfestésem megszáradt, lekentem az egész felületet glitteres ragasztólakkal, így igazán szikrázó hatású téli vidám képem lett!

Ennek a képnek az elkészítése gyermekek számára is ajánlott, szeretni fogják a pasztával való maszatolást és a festegetést is - igazán jó szórakozás!

Léhner Csilla

...még bádogok...

2008-12-09T19:35:00.004+01:00

Most csak képek - leírás később.

Még egy bádog

2008-12-09T19:27:00.003+01:00

Ez is bádog.
Ugyanaz, mint az előbb - csak nem fehér a fuga és nem zöld, hanem vörösbor az uralkodó szín.
Nekem nem jött be ez a zöldes-pirosas színvilág a bádoghoz, azt hiszem, több ilyet nem fogok készíteni.

Le a cipővel!

2008-12-09T17:44:00.003+01:00

Cseppcsányi nem lettem. Bádogos már inkább.

Szeretem, ahogy ez a rettenethideg anyag a végén mégis bájos tárggyá lesz.

Persze könnyű mindez, hiszen a más anyagból nem helyettesíthető fazont a bádog megadja.

Kiöntők, kancsók, tálcák, virágtartók....

Pl. ez a virágtartó is nekem kedves fazon, oké, messze van a bájostól.

Bádog esetén jó, ha díszítés előtt lepucoljuk, majd kap két réteg festéket alapozónak.
Itt is ez történt, majd papírt ragasztottam a felületre, kicsit öszemaszatoltam a papírt és a környezetét festékkel és repesztettem.

Alsó rétegnek Pentart kétfázisú I. fázisa ment, majd másodjára a II. fázist kentem fel vékonyan, majd az ujjammal átsimogattam a felületet.
Ez az átsimogatás eredményezte, hogy nem az ecsetvonások irányában, hanem összevissza repedt meg a felső lakkréteg.

Mivel ez a lakkréteg vízálló, megtehettem, hogy fehércementtel "fugázzam" ki a repedéseket. Régóta mániám a fehér repedés. Hogy nincs semmi értelme? Hmmm....

Végül a bádogedényem peremét alaposan visszacsiszoltam fémig ott, ahol eleve megkopna egy efféle régies virágtartó zománca.
Jók ezek a bádogok, kedvelem őket...

Léhner Cs.

Virgács helyett

2008-12-06T08:10:00.004+01:00

Futótűzként terjedt el a hír ma reggel itthon - Anya virgácsot is kapott!
Az éjjel csokoládét csempésző álmos szülő persze hajnali ébresztést is kap -Megjött a Mikulás!- de a korai ébresztés lehetővé tesz legalább egy új blogbejegyzést is.

Virgács helyett - most egy tört mozaikot hoztam.

Mikor Vicenzában Orianna (Decomania tulaj) mutatta ezt a mozaikozást, felsikkantottam, annyira frappáns ötlet ez, afféle homlokracsapósan egyszerű, és mindenkiből kiváltja a jééé, tééényleg felkiáltást.

Gyöngyházfehérre festett peremes szélű doboz tetejére dolgoztam. Itt is 3D dekorpanel az alap, erről már írtam, ez 2mm-es polisztirol lap, egy csomagban két darab A/4-es lap található.

Először papírból kiszabtam a pontos doboztető-belsőt, ezt a polisztirol lapra átrajzoltam, kivágtam és bepróbáltam a peremes tetőbe biztos_ami_biztos alapon. Jó lett a hablemez mérete és fazonja, annyira passzolt, hogy alig tudtam kipiszkálni belőle.

Mikor sikerült végre, felragasztottam rá egy régi szalvétám negyedét decoupage ragasztólakkal (rag.lakk-szalvéta-rag.lakk).

Lilás akrilfestékekkel megfestettem a hátteret is (száraz ecseten kevés híg akril+ pici lassító), majd fentről az egészet gondosan lelakkoztam decoupge ragasztólakkal.

Beragasztottam a szalvétázott hablapot a doboz tetejébe, majd egy sniccerrel bevagdostam az egész polisztirollapot, ez a vagdosás adja a mozaikos hatást.

Az efféle bemetszett mozaik készítése előtt érdemes kicsit átgondolni, mivel is fogunk dolgozni - a szalvéta vagy a decoupage papír sima felülete könnyen bemetszhető, de a rizspapír némely vastag szála lehet, a végeredménynél csámpás fugavonalat ad. Felragasztás előtt nézd meg a választott mintádat, ne legyen benne vastag durung, mert azt nem, vagy nehezen fogod csak tudni átmetszeni!

Ez a bemetszés pont annyi rést ad, hogy abban megüljön a fugaanyagom.
Itt is, mint a felkockázott mozaik esetén, fehércementet használtam. Kb. egy teáskanálnyi mennyiséget kellett csupán bekevernem.

A bekevert fugát a tetőre halmoztam, majd szétterítettem. Egymásra merőleges húzásokkal az összes rést gondosan feltöltöttem, miközben folyamatosan szedtem vissza a felületről a felsleges masszát. A decoupage ragasztólakk nem engedi a felületre kötni a fugát, de ha nem dolgozunk gyorsan és fátyolos marad a szalvétázott felület, nedves ronggyal vissza lehet azt törölni száradás előtt teljesen.

A fuga száradása után a tetőt kétszer lekentem fényes lakkal.

Végül a gyöngyházszín doboz élét matt sötétlila akrillal picit összemaszatoltam, a matt akril a fényes gyöngyházon olyan hatást ad, mintha valóban kopott lenne a dobozom.

Tudom, hogy az összemaszatolt csat csak az én mániám, itt sem véletlen a rákerült festék - a csatot az élénél visszacsiszoltam kicsit, hogy csak itt-ott villanjon ki a fémes szín.

Hatásos látvány egyszerű megoldással - tényleg csak ajánlani tudom ezt a bemetszős mozaikot! Ha tudod, feltétlen próbáld ki!

Jó munkát!

Léhner Cs.

Mozaik a doboztetőn

2008-12-04T17:00:00.004+01:00

...a bádogok előtt még szeretnék egy kicsit visszakanyarodni a 3D dekorpanelhez. Említettem már, hogy ez egy vékony polisztirol lap - amit nem csak a kisviskós házikókhoz dombépítőnek, nem csak térhatás kialakításához, hanem mozaik hatású képek készítéséhez is használhatunk.

Alapnak a Decomania 5014-es papírját használtam és egy közepes méretű ovális dobozt. A doboztetőt ráhelyeztem az egyik motívumra, körberajzoltam és kivágtam a papírból az ovál formát.

A 3D dekorpanelből sniccerrel kivágtam a doboztető ovális vonalát, majd a papírt ráragasztottam Pentart decoupage ragasztólakkal.

Árnyaltam a fehéren maradt hátteret némi szárazecsetes festéssel, majd gondosan lekentem az egészet két rétegben hígítatlan decoupage ragasztóval, hogy a fugázás a felületről biztonságosan és teljesen visszatörölhető legyen.
Ez lett az eredmény:

Innen jött a mozaikozás.

Bekockáztam a dekorpanel hátoldalát és beszámoztam.
Kockázáskor persze jó arra figyelni, hogy az adott formánk felezővonalát húzzuk meg elsőre, aztán a középvonalaktól kifele húzzuk a párhuzamos csíkokat - így esztétikailag jobban fognak a fugázás vonalai a képünkön futni.

A számozás amiatt jó, mert a felkockázás után a tetőre ragasztáskor nem kavarom össze az elemeket (ez a hivatalos szöveg, persze így is simán bele lehet ám kavadodni)
A 3D dekorpanel ollóval és sniccerrel is vágható.

Mikor a csíkokat felrajzoltam, rögtön láttam, hogy az ovális forma valószínűleg a lehető legrosszabb választás volt - igen keskeny darabok jutottak a szélre. Mindegy, huzatmentes szobában megoldható ez is.

Számozás ide vagy oda, a dekorpanelt nem kockáztam fel egyszerre, hanem szépen csíkonként vágtam - ragasztottam - vágtam, ragasztottam. Hobbiragasztóval.

Mikor a ragasztótól már nem csúszkált a felületen a kicsi kocka, az egészet fehércementtel kifugáztam. A dekorpanel élére is tettem, és gondosan visszetöröltem a mozaikom felületéről.
A fehércement, amíg nem köt meg csontszárazra, nedves ronggyal fátyolmentesen visszatörölhető a felületről - emiatt volt szükséges a gondos lakkozás.

Gyöngyházfényű lilával lefestettem a doboztető szélét és a mozaikom élét, lelakkoztam fényes lakkal a felületet, és keresni kezdtem a doboz alját.

Keresem máig....
..ugyanis beugrott, hogy azt valamire már régebben felhasználtam - tehát most van nekem egy mozaikozott doboztetőm alj nélkül. Hurrá :)

Ettől függetlenül csak bíztatni tudlak, hogy próbáld ki az efféle mozaikozást, jó szórakozás, és bizony meglehetősen hatásos eredményt ad!

Jó munkát!

Léhner Cs.

Bádog

2008-12-04T06:31:00.006+01:00

Rendben, nem kezdek nyafogásba, mennyi dolog akad így év végén - cserében nézzétek el nekem, hogy villámfotón mutassam be mostani kedvenceimet, amit a rendszeres látogatóink már egy ideje láthatnak a galérián:

Ezek bádogok.
Tálcák, locsolók, virágtartók, mindenféle fazonú és méretű kiöntők - vödrök, szemetesek...
Díszítésükről (nagy vonalakban) azt kell tudni, hogy tisztítás után alapozásnak egy akrilfesték réteget kell felvinni rá, minek egyenletes felhordása talán legkönnyebb hengerrel (a méretük miatt pl.), vagy szivaccsal nyomkodva. Kicsit csúszósabb a felülete, mint a fának, ezért jó hasonlóan festeni az első réteget, mint ahogy üveg vagy plexi esetén is.

Folyt.köv. hamarosan a díszített tárgyakkal...

Csilla

Nagy falu nagy gömbben

2008-11-15T07:45:00.005+01:00

Nem csalódtam - bizony kedvence lett másnak is a kivágós papír.

Ha jártál mostanában a Pentában, akkor láttad a kicsi gömb mellett a nagyobb gömböt is, ennek a készítését szeretném most megmutatni.

Az alap egy kézilabda nagyságú szétnyitható gömb, aminek nem tudtam Vicenzában az ottani kreatív vásáron ellenállni. (vásárképek később).

A kicsi gömb példájára készül a nagy is, csak a méretek másak. Nagy Casette papírt használtam, amin a 3-3,5 cm-s házikók vannak.

Alap itt is a polisztirol lapból kivágott, a gömb felezőjénél kicsit kisebb körlap.
Ez azért is jó, mert ellenben a kartonlappal, nem hajlik meg a rákerülő nedvesség hatására.
Ezt a polisztirol lapot 3D panel néven vásárolhatod meg a Pentában, egy csomagban 2db A/4-es 2mm-s lap van. Ez a vékonyság már ollóval vagy sniccerrel is vígan vágható. Mégcsak nem is nyekereg :).

A körlapra pár darab tört polisztiroldarabot ragasztottam, ez lett a domb, amin a harangtorony áll. Felragasztás után az egész dombot és a talapzatot befedtem hópasztával.

Mikor a hópaszta megszáradt, felragasztottam a viskókat, készítettem dekormohából fenyőfát, majd az egész falut leavaztam.

Ahogy a kicsi gömb esetében, itt is lefestettem beülről a két félgömb alját, majd beragasztottam az egyik felébe a falucskám talapzatát.

A kis falum elé kisvonat került a ceruzával rajzolt sínek közé - persze a vonat sem alaptartozék ám, mint ahogy a hóember sem.

Mivel most nem dobozra, hanem gömbbe került a falu, azért vigyáztam arra, hogy a gfalu mindegyik oldaláról szépen látható legyen.

Továbbra is azt gondolom, érdemes ezeket a falucskákat építgetni - nemcsak építésük, hanem fogadtatásuk is nagy örömet vált ki!

Léhner Csilla

Veranda Magazin

2008-11-09T14:01:00.004+01:00

Amennyiben szeretnéd két karácsonyi tegola készítését nyomtatásban is elolvasni, nézd meg Veranda című magazin kreatív oldalán megjelent cikkemet! (Starfield)

Kis falu akrildíszben

2008-11-09T07:51:00.006+01:00

A kisviskós papír ontja a házikókat - hirtelen sok-sok kész házunk lesz. Nem kell mindnek egy helyre kerülnie!

Most egy akrilgömb belsejét díszítik, a gömb készítésének leírása több idő, mint az elkészítése.

Ennél a gömbnél a kicsi házakat, azaz a 2-2,5 cm magas épületeket adó papírt használtam fel.

Volt kicsi gondolkozás ám azon, hogyan kerülhet a gömb belsejébe a falu, mikor az minden oldaláról zárt. Az is gondot(?) okozott, hogyha a falu "alatt" hópasztával töltöm ki a teret, könnyen lehajlítja az ágat a nehéz töltelék.
Némi matekolás a rendelkezésre álló anyagokkal nálam egy -szerintem- használható eredményt adott .

Egy vékony polisztirolra a gömb elválasztó lapjánál kisebb kört rajzoltam, majd kivágtam.

Ez lett a falu talajszintje.

Mielőtt megkezded az építkezést, persze próbáld bele a gömböcbe!

A kivágott körre szintén polisztirolból egy dombocskát emeltem több darab egymásra ragasztásával, majd beborítottam az alapot hópasztával.

Így került dombra a templomom:

A templom mellett a többi házikót is felragasztottam úgy, hogy a gömböm minden szögből helyes kis falut mutasson, majd fentről hópasztával havaztam be a tetőket.

Oké, a falu kész - de hogyan kerüljön bele a gömbbe?!

Mint fent is említettem, ha a talaj alatt hópasztával tömöm ki a gömböt, akkor nehéz lesz a díszem...
Szóval , töltelék nem jó, ezért a gömb falát festettem meg belülről, pont olyan magasságig, ahol a ház talapzata kezdődik.

Könnyebb megoldás, ha a talapzatot beragasztod, majd kívülről hópasztázod a talajszint alatt területet, de én nem nagyon szeretem , amikor kívülről van díszítve egy akrilgömb.

Mikor a belső festés megszáradt, beragasztottam a talapzatra épített falut ragasztópisztollyal az egyik félgömbbe, abba, ami összeillesztéskor alulra kerül (nézd meg a gömb illesztési pontját!). Ez a ragsztás bőven rögzíti az egész falut, így a másik félgömbbe már nem is kell ragasztani.

Összeillesztettem a gömböt, megnéztem, hogy az ellendarab festése is jól takarja-e a falut tartó polisztirolt, és kicsit ráfestettem, ahol kellett.

Mondtam már, hogy rajongok ezekért a miniatűr falvakért?! :)

Roppant bájos kis díszem lett - csak ajánlani tudom elkészítésüket!

Léhner Csilla

Mediterrán hangulatú kicsi falu

2008-11-08T20:06:00.006+01:00

Azt hiszem, ezen a télen nagy karriert fut majd be a következő CASETTE papír:

Ez a papír vastag karton.
Kétféle van: 2/2,5 vagy 3/3,5 cm-s házikókat kapunk, ha kivágjuk és összeragasztjuk a roppant bájos épületeket.
Az ívek házikói nemcsak méretükben, hanem mintájukban is mások, de lényeges különbség nincs a két ív között.

Találunk a papíron templomot, harangtornyot is a mediterrán házikók közt, de van kerítés, útjelző tábla is.

A házikók összeállítása roppant egyszerű: kivágjuk a házikókat és a tetőt, a hajtási éleket bekarcoljuk, behajtjuk, majd összeragasztjuk őket.

Ragasztónak erős ragasztót használjunk, és lehetőleg gyorsan száradót: ha ez nincs otthon akkor a száradás idejére csíptessük össze az illesztéseket csipesszel, akár ez lehet hajcsipesz is:)
Én a legtöbbet ragasztópisztollyal ragasztottam, itt nem kell vacakolni. A magától is folyamatosan csöpögő ragasztópisztoly hegyén végighúztam az illesztést és az elég ragasztót vitt a felületre. Így megúsztam a lassan szokásos égési sérülést is...

Így néznek ki a házikók összeillesztés után - a nagyságuk érzékeltetése miatt tettem oda az akrilfestéket. Ezek a nagyobb házikók. Mind a két méretet feldolgoztam már, tuképp mindegy, dobozra mit viszel, de kicsi akrilgömbbe jobb a kisebb házikós ív. Kis helyes picurik - imádom mind :)

Legfontosabb tanácsom: ne vágd ki egyszerre az összes házat és kistetőt, mert a kivágási idő hatványozottan lesz majd szükséges az elemek újraazonosításához - tapasztalatból beszélek...

...és íme rögtön egy példa a felhasználásukra repesztett oldalú doboz mediterrán hangulatú faluval

A doboz oldala egyszerű, zöld festék-->egylépcsős repesztő-->fehér festék. Ennyi. A csat direkt festett, igaz, egy részét a festéknek még vissza fogom koptatni.

A dobozfedél díszítése:
Nagy' ügyesen olyan dobozt választottam, ami peremes, gondoltam, az majd jól megfogja a hópasztát.
Ez igaz is - de kb olyan értékben el is nyeli a házikókat.
Maradt a pótlás: polisztirol lapokat tépkedtem darabokra, azt ragasztottam a mélyített tetőbe. De nem volt ám hiába mindez, hiszen ezekkel a laposkákkal rögtön a falu dombocskáit is kialakítottam spórolva némi Pentart vegyszert:)

A polisztirollapok felragasztása után hópasztát halmoztam a felületre, annak száradása után felragasztottam a házikókat, majd a tető is kapott bőven hópasztát. Nedvesség hatására a tető persze hajolgatni kezdett - nem számít!

Ki mennyit vállal alapon kiegészítőket is készíthetünk, nekem pl. dekormoha lett a fenyőfa és minden más örökzöld is, amit fehér színű akrilfesték havazott be.
Csillámzselé kerülhet a pici ablakokba, de a főtéren álló karácsonyfára is.

Van valami vonzó gyermeki báj ezekben a pici házikókban, és igazán kellemes időtöltés építgetni a falut!

Jó szórakozást!

Léhner Csilla

Gyöngyházfényű kopottka

2008-11-08T19:08:00.005+01:00

Ha már van gyöngyházfényű akrilfesték, használjuk is...

Egy dobozt lefestettem fehér színű gyöngyházfestékkel.

Belül is.

Majd ráragasztottam egy rizspapírból kitépett mintát, és a motívumon látható lila és zöld színnel árnyaltam a minta környékét halványan.
Ehhez vékony ecsetet használtam és matt akrilt. Belemártottam az illő színbe az ecsetet, majd egy újságpapíron a nagy részét letöröltem az ecsetről. Ezzel az "aligfestékes" ecsettel a mintától távolodva tupfoltam a felületet, néha száraz ronggyal el is maszatoltam a festéknyomokat, így alakítva ki a felhős foltokat.
A motívumtól távolodva egyre kevesebb festéket hordtam a felületre - ez biztosította az elhalványodó árnyalást egészen addig, hogy a végén az alapszín lett az uralkodó.

A doboz élére matt lila Pentart akrilfestékkel vékony egyenetlen csíkokat húztam. Ez ugyan elüt a gyöngyház fényességétől, de pont ez a jó benne, valós kopott hatása lett. Mikor a lila ráfestés megszáradt, csiszolópapírral vissza is koptattam, így nem lett karakteres lila festett csík az éleken.

A festékek száradása után a doboz tetejét (de csak azt!) lekentem hígított decoupage ragasztólakkal, hogy a különböző fényeségű alapot és maszatot egy fényességűre hozzam.

A doboz többi részét nem lakkoztam.

Szeretem ezt a mintát, szeretem a gyöngyház koptatott ragyogását is - egyszerű megoldásokkal hatásos kis dobozkát készíthetsz Te is, vágj bele bátran!

Jó munkát!

Léhner Csilla

Pentart gyöngyház akrilfesték

2008-11-08T18:50:00.005+01:00

Ezt muszáj megmutatnom!

Bővült a Pentart vegyszerek választéka egy naaagyon klassz termékkel, a Pentart gyöngyházszínű akrilfestékkel.

Mint ahogy a méltán kedvelt metálfesték, ez is kiemelkedően jó minőségnek örvend - csodás színek, gyöngyházragyogással.

Ez nem valami propagandaszöveg, tényleg remek cucc :)
De nem is győzködlek - próbáld ki!

Íme:

fehér

vaj (??? legyen vajszín - elfelejtettem a pontos nevét...)

rózsaszín

zöld

barack

ezüst

lila

kék

Behavazva

2008-11-06T08:23:00.009+01:00

Behavazás - szó szerint.

A következő tegolára semmiképpen sem lehet azt mondani, hogy bonyolult:

Szükséges anyagok és eszközök:
-nagy fehér tegola
-Decomania téli házakat ábrázoló rizspapírja
-decoupage ragasztólakk
-fehér színű levegőn száradó gyurma
-terrakotta színű levegőn száradó gyurma
-akrilfesték
-hópaszta
-csillámragasztó, esetleg strasszkő

Ezt a papírt használtam (5046)

Elkészítése:
Kitéptem a a papírról az erkélyt a bejárattal, majd egyben felragasztottam a natúr cserépre (ragasztó-papír-ragasztó) .

Eddig olyan nehéz kábé, mint felnyalni egy gipszlapra egy szalvétát!

Ez a nagy darab papír a cserép jó részét le is fedi rögtön, az emeleti erkély fölé kellett már csak egy szóló ablakot ragasztanom.

Ez a papíron a házfal hasonló színű, mint maga a cserép. A fenti ablak köré ezért csak nagyon kevés akrilfestékes kiegészítés volt szükséges.

A ragasztólakk és az akrilfesték száradása után lelakkoztam hígított decoupage rag.lakkal az egész cserepet, hogy minden része egyenletes fényű legyen.

A tetőcserép nem más, mint egy ceruzára feltekert szimmetrikus trapéz, aminek a magassága 2,5 cm, párhuzamos oldalai pedig 1 cm és 2,5 cm - azaz pont, mint eddig... Két sor szembefordított cserepet tettem fel a tegola felső ívét követve tetőnek. Terrakotta színű levegőn száradó gyurmából készítettem.

A talapzat is gyurmából készült.
Levágtam egy darabot, majd kilapogattam és a tegola elejéhez igazgattam. Száradása után ragasztópisztollyal rögzítettem.

A készítés legévezetesebb része az volt, amikor a fenyőkre és korláton lógó girlandokra csillámragasztót tettem, majd hópasztát halmoztam a talapzatra és a terőcserépre is. Az emeleti ablak fényfüzére strasszkőből készült - azt is belepte a hó természetesen...

Ennek a cserépnek a feldíszítése pont annyira "nehéz", mint egy téli havas kép elkészítése, csak a formája más.
És ezt, mint a faliképet, szintén fel lehet akasztani a falra - de az ünnepi díszbe öltöztetett lakásban bárhol is remek látvány lesz!

Jó munkát!

Léhner Csilla

Decomania papírok

2008-10-21T10:56:00.011+02:00

Ízelítő új szépségeinkből:

5072

5073

5074

5075

5076

5077

5078

5079

5080

5081

5082

5083

5084

5085

5086

5087

5088

5089

5090

5091

5092

AM7716

AM7717

AM7718

AM7719

AM 7722

AM7724

Megint tegola decoupage

2008-10-19T09:51:00.006+02:00

Már mutattam a demo-t, de most a kunszentmiklósi Mártinak köszönhetően normális fotókhoz jutottam - tehát jöhet a leírás is.

Az alap már egyértelmű (gondolom). Házak homlokzatát ábrázoló papírból kitépjük az elemeket, majd azokat a tegola felületére ragasztjuk a decoupage technika szerint.
Aztán ki-mit vállal alapon díszíteni kezdjük - mutatom a részleteket.

A vakolat
Itt a papír felragasztása után fehér struktúrpasztát hordtam a felületre, mielőtt megszáradt, spatulával lekapartam agyagig pár helyen. A visszaszedett felületre rajzoltam be a téglasort, élethű omladozó vakolatom lett így.

Az ablak
Kinyújtott levegőn száradó fehér gyurmából félköríves stukkót vágtam ki (valami dezodorkupakkal), majd még nedvesen hobbiragasztóval az ablak fölé ragasztottam.
A spaletta ollóval vágható pálcából készült, ezt már ragasztópisztollyal rögzítettem. Alul a párkány gyurma, és az edény is.
A gipsztukkót és a spalettát is aligfestékes ecsettel kicsit összemaszatoltam, hogy ne hassanak sterilnek.

Az erkély emelete is így készült. Valami miatt azt gondoltam, hogy becsukott ajtó kell - hát becsukva ragasztottam fel. Aztán került az erkélyajtó elé maga az erkélypadló, amit azért jó a spaletta után kialakítani, mert így látni, hogy optikailag mekkora lesz jó méretű, és a helye is jobban látható.
Felragasztottam az erkélyt, és gondolkodni kezdtem, miféle korlát illene ide. Jött uram, és közölte, ide csakis a hasas kovácsoltvas jöhet szóba, más nem. Hurrá. Ritkán alkot véleményt, de ha megteszi, akkor azt jó figyelembe venni.
Ez volt a legnehezebb pontja ennek a tegolának! Keresgélni kezdtem, majd rámvigyorgott egy köteg villanyvezeték. Jó masszív egy eres rézkábel. Felszabdaltam egy darabot, kövér S betűket formáztam, majd a kisebb hurokba (S felső kanyar) keresztbefűztem egy szál vezetéket, majd jól rányomam fogóval az S ívét. Ékszerkészítők előnyben...
A felső összenyomott S annyira stabillá tette a korlátot, hogy nagyon könnyen fel lehetett rakni ragasztópisztollyal a helyére, nem nyaklott meg.
Maga a korlát elkészítése nem nagy dolog, de megtalálni az erre alkalmas anyagot bizony sok időbe tellett.
A virágtartó kovácsoltvas az ablakoknál szintén nem más, mint blankolatlan villanyvezeték :)
Kicsi hurkokat formáztam majd egyesével belenyomtam a ragpisztoly olvadékába.

A kapu
Itt is zárt kapu készült. Magát a kaput fa nyelvlapocból vágtam ki, lefestettem barnára, majd száradás után a helyére ragasztva krétás kézzel átsimítottam. Az ujjamon lévő kréta pont annyira koszolta össze a barna kaput, hogy kirajzolódott a fa összeillesztése, és kicsit antik hatású lett.
A boltíves kapu fölé boltíves tégladísz került gyurmából, ezt is száradása előtt ragasztottam a felületre, majd belenyomkodtam kavicsot, így terméskő hatású lett. A kavics lenyomatát szintén aligfestékes ecsettel emeltem ki. Így készült a kapu mellett lévő két ablakot körbefutó terméskő dísz is.
A földszint kőburkolata: a nagyobb sziklákat ragpisztollyal rögzítettem, majd lekentem kavicshoz való ragasztólakkal és a kövek közé apró kavicsmorzsalékot szórtam fuga gyanánt.

Kihagytam a lépcső helyét. A lépcső kilapogatott gyurma, amit direkt nem nyújtófával, hanem csak a kezemmel nyomogattam laposra, miután leszeltem a gyurmatömbből egy darabot. Miután megszáradt, legyezőszerűen rögzítettem a tegolához ragasztópisztollyal. Mikor a talapzathoz illesztünk valamit, fontos, hogy a cserepet állítsuk fel, így biztosan nem fog dülöngélni később.

Miután a helyén volt a lépcső, nagyobb szikladarabokat rögzítettem mellé talapzat gyanánt. Itt is a ragpisztolyt használtam, a nagy sziklákat is stabilan rögzíti és így nem csak dísz lesz a sok kavics, hanem valós támasztéka is a cserépnek. Apróság, de jól jöhet: a felállított cserép alá tegyünk egy újságpapírt, így nem lesz örök dísze az asztalunknak a díszített tegola a lefolyt ragasztótó miatt.

Mikor készen voltam a lépcső és környékével, a lépcsőfokokat kicsit megfestegettem, és a kavicsra is került kevés festék, hogy színben összeillő legyen minden.
Került rá kevés száraz dekormoha is, de csak jelzésképp.

A tető kialakítása:
Többeteknek ígértem már a cserépre pontosított méretet. Nos, tetőcserép nem más, mint egy szimmetrikus trapéz, aminek a magassága 2,5 cm, párhuzamos oldalai pedig 1 cm és 2,5 cm. (jó, ha az embernek van egy matekos barátja, igaz?!)
Ehhez a tegolához ez az arányos, nekem legalábbis annak hat.
Ezt a trapézt sodrom fel a már mutatott módon, és ez a méret egy sorban is szépen kiadja magát.
Azért is jó , ha egy méretet használsz, mert egy-egy mindig kimarad, és akkor jó lesz máshova előtetőnek.
Mikor a besodort cserepek megszáradtak, akkor mint régebben is, a tegola tetejére ragasztott gyurmahurkára rögzítettem őket két sorban. Itt nekem az vált be, hogy középről indulok kifele két oldalra, először felragasztom az alsó felfordított cserepet, majd mellé a másik felfordítottat, és erre már lehet egy felsőt is ragasztani. Megfogalmazni, leírni sokkal bonyolultabb ám, mint elkészíteni!

Hosszú útra indul a cserepem - szerettem volna különlegeset készíteni.
Bizony sok idő volt az elkészítése!
A bemutatásával nem azt üzenem, hogy hajrá, láss neki - de talán a készítésének részletei adhatnak ötletet saját tegolád díszítésekor!

Jó lenne, ha így lenne! :)

Léhner Csilla

Kézműves vásár

2008-10-10T18:55:00.003+02:00

Szombaton és vasárnap a Pecsában ismét vásár van.
Termékeink nagy része megvásárolható lesz természetesen most is partnereinktől, lesz kint az új Renkalik papírokból, kint lesz a színes rizspapír és a csipkepapír is a vegyszerekkel együtt.

A Pentacolor is támogatja a decoupage kiállítást. A zsűribe olyan személyt delegált, aki nem a Pentacolorban dolgozik, így a független zsűrizés részünkről biztosan garantált lesz!

Ez a személy nem más, mint Acsai Ferenc - jól ismert, valóban kreatív ember ő.
Itt megtekintheted weboldalát is: http://www.flornatura.hu/

Renkalik újdonságok

2008-10-10T09:16:00.007+02:00

Renkalik 2008 ősz-tél

Rizspapír 23x50cm

QSITO 015T

QSITO 017T

QSITO 018T

Rizspapír 35x50cm

QSIPR 089

QSIPR 090

QSIPR 091

QSIPR 093

QSIPR 094

QSIPR 095

QSIPR 096

Rizspapír, 50X70cm

QSIPM 006M

QSIPM 007M

QSIPM 008M

QSIPM 009M

QSIPM 010M

QSIPM 011M

QSIPM 012M

Ti kérdeztétek!

2008-10-05T06:34:00.004+02:00

Mivel a kommentekben máig sok spam jelenik meg, sajnos nem tudom nyílttá tenni a bejegyzések alatti hozzászólásokat továbbra sem. Viszont sokan ugyanarról kérdeztek, ezért ebbe a bejegyzésbe kigyűjtöm majd folyamatosan a levélben legtöbbször feltett és legérdekesebb kérdéseiteket.

Egy kereskedésben azt mondták, a repedéseket pasztával szokták kiemelni, és ajánlottak is Pentart metálpasztát. Rákentem a felületre, de azt nem tudtam visszatörölni. Mit csináltam rosszul?

~A paszta szó a termék állagára vonatkozik, nem a felhasználási területre! A Pentart metálpaszta térbeli hatások kialakítására szolgáló termék, nem alkalmazható repedések kiemelésére - az üzletben sajnos nem kaptál pontos tájékoztatást!

...akkor most mivel kell felragasztani a szórókavicsot, hobbiragasztóval, vagy kavicshoz való speciális ragasztóval?

~A "speciális ragasztó" nálunk a Ragasztólakk dekorkavicshoz nevű termék. Ez jóval erősebben köti a kicsi szemcséket egymáshoz, ill. a két szem közti kötés kialakításához nagyon kevés ragasztó is elég, ráadásul ez vízállóra szárad, míg a hobbiragasztónál ez nem követelmény.
Én, ha egy decoupage technikához kiegészítésként csak kis adag kavicsot szórok a képre, akkor azt simán ráhintem a decoupage ragasztólakkra, de szórókavics mozaik esetén, vagy nagyobb összefüggő felület kaviccsal való kitöltésekor mindenképpen a kavicshoz ajánlott ragasztólakkot használom!

Egy kollégám vízüveget ajánlott iskolai foglalkozásokhoz, mert az olcsó és jó ragasztóanyag. Árultok vízüveget?

~Nem, nem értékesítünk vízüveget. Mivel az egy erősen maró lúg, roppant veszélyes anyag, nem sorolható a hobbivegyszerek közé! Papíripari ragasztó, használják a kerámiaiparban is, tűz elleni impregnáló (vízoldékony) de semmi keresnivalója iskolai foglalkozásokon! Én kerámiához is csak gumikesztyűben használom!

Mi az a pittorico?

~A pittorico egyféle árnyalás, akvarell hatású utószínezés a motívum körül.
A lényege, hogy a motívum színeiből kiválasztott néhány színnel a minta köré pacsmagolunk felhősen úgy, hogy a kiválasztott színbe a mintától távolodva egyre többet keverünk bele az alapszínből, vagy egyre kevesebb színt hordunk fel, így az alapszín egyre határozottabban bukkan fel. Ez az árnyalás követi a minta vonalát. A színezőanyag lehet kréta, akvarell, pigment, de akár akvarell ceruza is, lassított akril, bármi, de ezeknek a feltételeknek meg kell felelnie: tegye lehetővé a színek összemosását a száradási ideje és legyen alkalmas áttetsző felület kialakítására. A fekete színt árnyaláskor kerüld, koszos hatást ad, viszont nagyon ajánlom a csibesárga és a középzöld színek lágy elegyét. Tupfoláshoz olyan eszközt használj, ami nem hagy határozott vonalú lenyomatot.

Itt egyik kedvencem a Decomania műhelyéből:

Kiégethető gyurmát keresek óvodai foglalkozáshoz, mekkora kiszerelésben és milyen színben árusítjátok?

~nálunk két effektcsoport kapható: metál és kőhatású színek, 68 grammos kiszerelésben.
A polymer clay betartva a jelzett biztonsági előírásokat nem ártalmas az emberi szervezetre, de óvodai foglalkozásokra nem alkalmas sztem ez az anyag, egy kisgyerek nem méri fel, mennyire fontos, hogy betartsa a biztonsági előírásokat! Ajánlom helyette a levegőn száradó gyurmákat, de méginkább az agyagot!

Unokaöcsém játszott a bio-géllel, ártalmas az a szervezetre?

~A biogél olyan mű-anyag, ami könnyen felszívja magát vízzel. Hasonló granulátum van a pelenkákban is, csak mosható pelenka párti oldalakon olvasni, hogy bőrirritációt okoz, a gyártó szerint egészségre teljesen ártalmatlan.
Nem is az összetétele miatt, hanem az aprósága miatt kell vigyázni vele(fulladásveszély!) gyerekek körül, tapasztalatom, hogy a felnőttek sem állják meg macerálás nélkül, hát még a kicsik!

Beszáradt a tavaly vásárolt struktúrpasztám. Lehet vele valamit tenni?

Sokszor elmondom, hogy fontos a flakonok jó lezárása, ide értve azt is, hogy a záróperemről és a kupakról is el kell távolítani a pasztát (igaz ez a hópasztára is).
Ha csak besűrűsödött, akkor kevés vízzel elkeverve lehet még használni, de ha atomkemény már, vissza a víz nem oldja azt!
Ezeknek a pasztáknak a lényege, hogy levegő hatására viszonylag gyorsan megkötnek, és a paszta nem tudja, a kupak rossz lezárása miatt, vagy a felhasználtsága miatt jut éppen levegőhöz.
Érdemes vásárláskor megnézni, hogy milyen az a paszta. Ez nem csak a Pentart termékekre igaz, hanem az összes strukturáló anyagra.
Az enyém két éves és nincsen beszáradva, hígítani sem kell.

folyt.köv...

Továbbra is várom kérdéseiteket a hobbilabor@gmail.com címre!

Léhner Csilla

Szórókavics mozaik

2008-09-21T08:44:00.005+02:00

Még januárban készült ez a kép: falap, szórókavics, kontúrozó, akrilfesték, metálpaszta és dekorkavics ragasztólakk felhasználásával.

A készítés menete:
Itt falap az alap. A falap nedvesség hatására görbülhet, csavarodhat, különösen akkor, ha nem jó minőségű fára dolgozol. Ebben az esetben célszerű a lap mindkét oldalát egyszerre lekenni vékony réteg ragasztólakkal (hígítás nélkül), mivel így mindkét oldalt egyszerre éri nedvesség, kevésbé deformálódik a falemez.

Ez az előkezelés azért is hasznos, mert szigeteli a fát a lakkréteg, és így később a kavicsok felragasztásakor használt ragasztó sem szívódik be a fába.

Az előlakkozás után grafittal lazán felrajzoltam a mintát, majd megkértem lányomat, többet ne piszkáljon bele a dolgaimba.

A grafit vonalait térből kiemelkedő kontúrozóval kihúztam (kavicskontúr, vagy matricakontúr) .
A minta tervezésénél vedd figyelembe, hogy nagyon keskeny részleteket nehéz kaviccsal szépen kitölteni! Vagy hiányos lesz a minta, vagy a túl "vastag" kavicsszemcséknek köszönhetően nem pontosan rajzolódik az ki.

Külön játékosságot ad ezeknek a képeknek az, ha a motívumrészletek eltérő szintjeit és eltérő struktúráját felakasztáskor egy ferde szögből érkező rávilágítással kiemeljük.
Ezért a figurámat barna akrilfestékkel festettem ki: megvilágításkor jobban kirajzolódik a fő motívumom a háttérből, ezt megfigyelheted az első képen is.

Apróság, de fontos: a kép készítése előtt fúrd ki a falapot és kavicsszórás közben azt ne fedd el szórókaviccsal!
A szórókavics képek túl nehezek ahhoz, hogy ragasztott akasztóval tedd a falra.

A kontúr által határolt területek kaviccsal való beszórása előtt még egyszer érdemes átgondolni, melyik részletre melyik színt szeretnénk használni, nehogy az elnyújtott minták azonos szomszéddal találkozzanak, hiszen akkor nem rajzolódik ki a képünk.

Kiválasztottam egy részletet és jó bőven lekentem kavicsragasztóval.
Egyszerre mindig csak egy részletet ragasztózok le.
A tasakból szórtam a ragasztós felületre a kavicsot, ügyelve arra, hogy a szomszédos mintarészletbe ne potyogjon.
Nagyon aprólékos, elvékonyodó minta esetén fogpiszkálóval igazítom helyére az eltévedt szemcséket.
Szép sorban feltöltöttem az egész képet kaviccsal.

Az akril mellett használtam itt metálpasztát is ez is egy plusz eleme lett az összhatásnak:

Egy napot hagytam vízszintesen száradni a ragasztót és a pasztát.
Jó odafigyelni, hogy véletlenül se emeljük fel ilyenkor a képet, mert a még nem kötött szemcsék lepotyoghatnak!

Száradás után erősen hígított dekorkavics ragasztólakkal átvontam az egész felületet, ilyenkor az esetleg addig nem rögzült szemcsék is biztos kötést kapnak.

Az enyémnél egyszerűbb megoldás az, ha a minták részleteit a kavicshoz hasonló színnel lefested feltöltés előtt, így ahol ritkásabb a szórás, ott sem fog kivillanni a világos alap.

Szebb lesz a kép a kép, ha az élét kontúrozóval lezárod, és a falap szélét illő színnel lefested.
Nekem ez fotózáskor még hátra volt.

Igaz, ez csak "hamis mozaik", de készítése izgalmas - és az erdemény meglehetősen hatásos. Érdemes kipróbálni!

Jó munkát!

Léhner Csilla

Boldog névnapot!

2008-09-12T16:49:00.006+02:00

Harmadikos fiam tannénije Mária.
Bementünk a virágoshoz körbenézni. A kedvenc virágosom egy igazi ötlet-lelőhely, bizony tanulhatna tőle sok hobbiboltos!

Míg várakoztunk, nem a készítendő csokor lehetséges összetevőit nézegettük, hanem a kicsi sziklakerteket, amik tulajdonképpen poharakba és kelyhekbe kavicsok közé rendezett kövirózsákból és hasonló helyes mini növényekből álltak.
Fiam észrevett egy arasznyi magas sárkányfát, nagyon megtetszett neki. Megkérdeztem, lenne-e kedve készíteni valamit a Marika néninek. Naná! - felcsillant a szeme, így az arasznyi kisfával és némi kövirózsával távoztunk a kereskedésből.

Itthon elővettem egy IKEA tányért alapnak, meg a kavicsgyűjteményemet. Megbeszéltük a kölyökkel, hogy a tányér közepére felépítünk egy kerek "támfalat" sziklákból, és abba beleültetjük a növénykéket. Már melegedett is a ragasztópisztoly...

Nekem egy roppant csoffadt nagyteljesítményű pisztolyom van, nehéz nyomni, így én adagoltam a ragacsot, a kölyök keresgette a megfelelő kavicsot, a helyére próbálta, majd levette-nyomtam-visszatette.
Nagyon gyorsan megtapasztalta, hogy mi történik, ha nem oda és nem úgy illeszti vissza a kavicsot, ahogy próbálta előzőleg, de jól haladtunk. Meglehetősen sok ragasztót nyomtam ki, hogy biztosan felragadjon az egyenetlen alsó sziklára a következő kő, ez látszik is, sok helyen kibugyogott a ragacs...

Mondtam fiamnak, óvatosan rakosgasson, de gyorsan, ha nem iparkodik, kihűl a ragasztó - ha viszont nem óvatos, belekap a forró olvadékba. Így is lett, egyszer egy hatalmasat ordított, "Üdv a klubban!" -mondtam neki, és haladtunk tovább az elcsendesedése után.

Nagyon élvezte a rakosgatást, főleg akkor, mikor már kirajzolódni látszott a tányéron a "kaspónk" vonala.
Elkészült a körbekörbe fal, megvártuk míg rendesen megszilárdül a kő-cserepünk ragasztója, beleültettük a műanyag tartó nélküli virágokat, majd a kölyök körbeszórta apróbb kavicsokkal, amiket már nem rögzítettünk, és fentről is kapott a virágföld kagylót, kertbenszedett csigát és kicsi sziklákat.

Itt látszik, hogy a támfalunk első részét nem emeltük magasra, oda került az alacsony kövirózsa:

Itt pedig a hátsó rész, ahol a támfalból is látszik valami a körberakás után:

A végeredmény ez lett: egy nagy rakás rendezetlennek látszó szikla, ami pont csak annyira rendezett, hogy a virágfölted összetartsa leomlás nélkül:

A ragasztó nagyon stabilan megfogta a sziklákat, locsolni is lehet majd hiszen alul az üveg nem ereszti ki a vizet, a sziklák meg kimondottan jó nedvszívó képességűek, tehát ha kell, meg is tartják az amúgy kevéske szükséges vizet.

Jó móka volt!
Virágok rendezgetésére nyilván nem tudtam volna rávenni kiskamasz fiamat, de ugye itt falat épített, és az nem lányos dolog! :)

Ma reggel pedig ragyogó arccal zsebelte be a suliban a többiek dícséretét - mit mondjak...roppant jó érzés volt látni!

Üdv.:
Léhner Csilla

utóirat:
Ha egy bolt beindul - akkor az van, hogy a sorozatgyártás is beindul.

Buli Annánál - íme az ajándék:

Került bele kavicson ülő virágtündér - némi harc árán. Önálló és határozott fiam nem akart volna, de egyelőre én vagyok az erősebb. :)
Aztán a lánykák öröme meggyőzte, jó az oda - íme, így lehet egy ártatlan gyermeket elrontva ízlésficamítani és elindítani útján a giccsgyártás örömteli tevékenysége felé.

A harmadik... ha már sorozat - Petra is szülinapos lett.

Most kapott a tál biogélt is, ez az a kicsi bogyó (vagy amorf forma) ami vízbe áztatva jópofa bogyókat ad.

L.Cs.

Megint egy házikó

2008-09-07T08:10:00.006+02:00

Hosszú útra készül a következő darab.
Készítésekor nem a könnyű haladás szemléltetése volt a cél - de megmutatom mégis, mit készítettem...

Most csak képekben, hamarosan, ha készen lesz, lesz hozzá rövid leírás is (nomeg normális fotó is).

Léhner Csilla

Ház a tengerparton

2008-08-11T16:50:00.005+02:00

Tanulmányi kirándulás, vagy csak tengerparti punnyadás, mindegy is - gyorsan telt el az utóbbi két hét. Kis ideig más értelmet nyertek a szavak, az azúrkék időjárásjelentett, míg a szépia úszott.
Egy tény: a calamari finom - ha már nem mozog.

....maradjunk továbbra is a tengeres hangulatnál.
Most a Decomania tengeres papírjából dolgoztam, sokan ezt görögös papírnak nevezik, erről van szó:

Egy világos kúpos cserépre felragasztottam a papír körbetépett elemeit, a kaput, az ablakokat és a napórát. Most nem az egész részre osztottam el ezeket, fent nagyobb helyet hagytam, mert egy másféle tetőszerkezetet szerettem volna készíteni mint az előző tegolánál.

a házfalat lekentem szürke színű festékkel, majd arra egykomponensű (köztes) repesztőt kentem,

és a repesztő száradása után szivaccsal felpacsmagoltam a felületre a fehér színű festéket. A szivacs azért volt jó, mert így egyenetlen repedezés alakult ki, ahogy száradt a fehér színű akrilfesték.

Ezzel tuképp a házfallal meg is voltam. Tehát itt nem pasztázással, hanem sima akrilfesték megrepesztésével alakítottam ki a pergősnek ható vakolatot.

Jöhetett a többi.

Mindenképpen sziklás kőfalat szerettem volna az ajtó alá - ugyanakkor szerettem volna kicsit kiemelni a síkból magát a feljáratot is. Ezért kilapítottam egy adag fehér gyurmát és még száradása előtt felragasztottam azt mintára vágva a bejárat alá.

A gyurmát leragasztóztam kavicsragasztóval, majd belenyomkodtam a sziklákat. A sziklák közé színben illő dekorhomokot szórtam, ez lett a "fuga". Száradásig nyugalomban fektettem a tegolámat.

A nagyobb darab sziklákat, a fehér növénydekort és az uszadékfát természetesen ragasztópisztollyal rögzítettem, de azt csak a gyurma száradása után.

Jött az ablak.
Szintén fehér, levegőn száradó gyurmából formáztam meg az ablakpárkányt és az ablak feletti gipszdíszítést. Míg nedvesen ragasztottam fel hobbiragasztóval a felületre, így a párkányt is az ívre tudtam hajlítani.

A bejárat és környéke:

Építőpálcából ragasztottam a spalettát,

majd lefestettem kékre. Lapított gyurmából megformáztam a keretet. Ezt is és az ablakok elemeit is csak "piszkolni" kell, amúgy maradnak fehéren.

Felragasztottam az ajtó mellé a pergolát is, erre fog felkapaszkodni a futónövény.

Kis kitérő...
Spaletta - zsalugáter - pergola.
Talán nem egyértelmű, mi-micsoda.
A pergola egy rácsos tartószerkezet, ami a tartó funkció mellett növények futtatására is alkalmazható.
A spaletta zsanéros árnyékoló ajtóra, ablakra szerelve, többnyire fából készült.
A zsalugáter olyan ablakelem, aminél a kereten belül vízszintesen helyezkednek el a lécek, ezek a lamellák sokszor állíthatóak is.

...szóval, itt tartottam - felkerült az ajtó díszítőeleme, a pergola és a kőfal.

Elkészítettem az ablakokra a spalettákat is - ezek szintén az építőpálca méretre vágott elemeiből készültek. Kedvelem ezt a pálcát, mert ollóval könnyen vágható, sniccerrel könnyen faragható anyag.
A keresztmerevítők felragasztásához hobbiragasztót használtam.

A tető tartószerkezete most más lett, mint az előzőnél. Szintén fehér gyurma a tartószerkezet, némi aládúcolásszal. Elvesztettem a fázisfotót :).

Megfestettem a kék égboltot fehérrel foltozott világoskékre (a valóságban nem ilyen lókék), majd a már lent mutatott módon megformázott cserepeket felragasztottam, párhuzamosan egymás melletti sorokba rendezve.

A maszatolásokról kicsit...
A spaletták merev kékségét fehér akrilfestékkel, szárazecseteléssel lazítottam fel, a tető tartószerkezetét pedig világosbarna festékkel festegettem csíkosra a faerezet imitálása érdekében.
Az ablak gipsz-ornamentikái fehérségét szerettem volna csak letörni, ezért azok kaptak némi világoskék árnyékolást.

Felragasztottam valahol menet közben a korlátelemeket is, majd felragasztgattam a száraz ágakat és a növényzetnek való mohát ragasztópisztollyal. A pergolámra az ajtó fölé szárában széthúzott csüngű virágdarabkákat ragasztottam.

Az ablakra csíkos szövetet ragasztottam a napernyő helyére.

Valahol itt hagytam abba a tegola díszítését:

Készült csomózott háló és evezőpár is.
A talapzata ennek és a másik házikónak is még összeállításra vár - és ha az meglesz, akkor fog a nyugágy is a helyére kerülni. Mert ugye az nagyon kell :)

Jó építkezést!

Léhner Csilla

Tegola

2008-07-26T05:11:00.005+02:00

A lényeget nem mondtam...
Kapható a nagy fehér tegola mindenféle hozzávalóval együtt.
a www.pentacolor.hu oldalon az Újdonságok pont alatt, majd onnan továbblépve a részleteket is láthatod!

Jó építkezést!

L.Csi

Elemi ragaszkodás

2008-07-24T07:36:00.002+02:00

Most csak a tegola környéki ragasztókról-ragasztásokról pár szó...

Ragasztópisztoly:

Egy rudat adagol magának a felmelegedett pisztoly, a megolvadt ragasztó köti a felülethez az alkatrészt.
Ha kisebb teljesítményű a pisztoly, akkor előfordul, hogy a ragasztó alacsonyabb hőfokra melegszik fel, emiatt gyorsabban kell az elemeket összeilleszteni: a ragasztó gyorsabban hűl ki. Viszont előny, hogy az nem folyik annyira szét a ragasztási pontokon.
Nagyobb teljesítményű ragasztópisztoly esetén a ragasztó jobban felmelegedhet, nem kell sietni az elemek összeillesztésével, viszont tovább kell azokat fixen tartani a ragasztó kihűléséig.
Saját tapasztalat, hogy a melegebb olvadék sokkal nagyobb sérülést okoz a bőrön...
A ragasztórudak ragasztási képessége között is van különbség, ám nekünk a noname rúd is tökéletesen megfelel.
A ragpisztoly azonnali biztos kötést eredményez.

Pentart hobbiragasztó:
Vízbázisú, a kötés a folyadék száradása után alakul ki. Átlátszóra szárad. Erős kötést ad, de folyamatosan vízzel érintkező elemek ragasztására ne használjuk.

Pentart ragasztólakk dekorkavicshoz:
Vízbázisú, átlátszóra szárad. A kötés itt is a száradás után alakul ki - ám akkora nagyon stabil lesz.

Pentart ragasztólakk, selyemfényű:
ez a decoupage ragasztólakk - használáta már jól ismert, nem részletezem.

És akkor a fenti ragasztók konkrét alkalmazása egy tegola esetén:

Szalvéta, rizspapír, dec.papír --> cserépre
Pentart decoupage ragasztólakk, vagy
Pentart ragasztólakk kerámiára

Kavics, kagyló, csiga --> cserépre, üvegre
Ragasztópisztoly, vagy
Pentart ragasztólakk dekorkavicshoz. Ezzel lakkozhatjuk is a végeredményt. Megéri.
A valóságban nálam ez úgy néz ki, hogy a nagyobb köveket csigákat rag.pisztollyal rögzítem, de a kicsi, potyogós köveket kavicsragasztóval.

Fa építőelemek --> fára,
azaz fából készült spaletta összeillesztése:
hobbiragasztó, vagy
ragasztópisztoly
Fa vagy bambusz esetén jobb a keresztmerevítőket hobbiragasztóval összeilleszteni, mert előfordulhat, hogy a ragpisztoly olvadéka a kis elemeket csúnyán eltartja, ha nem vagyunk elég gyorsak, és ez a dudor bizony a végén is látszódni fog.

Fa építőelemek --> cserépre,
azaz fából készült spaletta felragasztása:
Ragasztópisztoly
Hobbiragasztó
Nekem a ragpisztoly a befutó, mert az olvadék vastagsága egyben segít a spaletta nyílásszögét is beállítani.

Levegőn száradó gyurma és a ragasztók:

Papír-->levegőn száradó gyurmára:
Nedves, kinyújtott és kicsit szikkasztott gyurmalapra decoupage ragasztólakkal ragasszuk fel a papírt (szalvétát, rizspapírt, stb), majd még a gyurma száradása előtt vágjuk azt a kívánt formára.

Levegőn száradó gyurma--->felületre I:
Kenjük be decoupage ragasztólakkal vagy hobbiragasztóval a felületet, és simítsuk rá a kinyújtott és már díszített gyurmát. Már a helyére illeszve de még száradás előtt pálcával, domborítóval, vagy csak egy ecsetnyéllel tovább formázhatjuk a felületet, benyomva a gyurmát papírostul ott, ahol a minta megkívánja. Vigyázz, ha szalvétát nyomkodsz, az könnyebben beszakadhat, mint a rizspapír! Hogy ne tapadjon olyan könnyen a ragasztólakktól még nedves papír a "nyomószerszámodhoz", kicsit benedvesítheted az eszközödet - néha ez sokat segít!

Ugyanígy ragassz, ha nem papírozott gyurmát illesztesz a felületre (pl. erkély, vagy téglafal).

Levegőn száradó gyurma -->felületre II.
Nagyon fontos alapszabály, hogy még meg nem száradt gyurmát nem érdemes ragpisztollyal ragasztani, mert a gyurma nedvessége miatt nem alakul ki elégségesen biztos kötés - a gyurma kiszáradása után az lepotyoghat. Megszáradt gyurmát természetesen ragasztópisztollyal már fel lehet ragasztani.

Kavics, kagyló, csiga--> gyurmára
A már felragasztott gyurma felületére a fentiek szerint, ha nedves, csak vízbázisú ragasztókkal érdemes ragasztani, pl hobbiragasztó, vagy kavics, kagyló esetén kavicshoz való ragasztólakkal.
Száradása után lehet rag.pisztollyal.

Növényzet--> mindenféle felületre
Ragasztópisztoly vagy hobbiragasztó a ragasztó a növények felragasztásához. Nekem sokszor segít a ragasztópisztoly vaskos ragasztója abban, hogy a növényeket (ágak, moha, fadarabok) a ragasztó vastagságának köszönhetően kicsit formázzam is rögzítéskor.

Kihagytam valamit?
Majd kiderül...

L.Csi

Fresco, affresco, secco, stucco, تصوير جصي - és egyéb szép szavak

2008-07-22T17:57:00.013+02:00

Két példa tegola felhasználására.
Gyors és lendületes alkotás (vagymi) ez - strukturált falfelület utánzása terrakotta cserépen.

Nem házikó készült most a cserépre - bumfordi angyalok hancúroznak rajta, biztosítva így a nem mérsékelten giccses hatást. Nincs karácsony, a minta kicsit sem nyári - ám a csillogásmentes befejezésnek és a nagyon nem téli színek alkalmazásának köszönhetően mégsem lóg ki annyira a "nyári tárgyak" sorából.

Persze a cél nem az angyalok nyáriasítása volt, hanem az, hogy egy olyan tegola készüljön, ami mentes mindenféle ház formátumtól.

Mindkét angyalos felület egyféle stukkó hatást imitál.

A stukkó (stucco) nem más, mint egy vakolt fal, aminek a felületét nemcsak a színe díszíti, hanem a vakolat mintázta is, amit a még képlékeny anyagból alakítanak ki felhordás közben.
De nevezhetjük a lenti utánzásokat freskó, vagy secco hatásúnak is.
Freskó az a falfestmény, amit a még nedves habarcsra festenek - a secco pedig az a festmény, ami a habarcs száradása után készül.

Decoupage technikánál szívesen esünk (essünk!) túlzásokba - a szépen elsimított felületek helyett eleve egy roggyant, antik struktúrát alakítunk ki, amit festéskor színek keverésével foltozásával még igyekszünk kiemelni is.

Domború angyalok

A domború itt persze a cserép domború felületére vonatkozik.
Egy laza fehér alapfestés után felragasztottam a nagyolva körbetépett anygalokat ragasztólakkal.
Míg száradt, a mintamentes területre fehér struktúrpasztát halmoztam, a minta felé elvékonyítva a rétegét.

Lazán hordtam fel a stuktúrpasztát, a végeredmény annál izgalmasabb, minél durvább struktúrát hagyunk meg a pasztás felületen. Minél óvatosabban dolgozzuk szét az anyagot, az annál simább lesz. Itt tényleg jó sietni, és nem odafigyelni a részletekre.
Ha mégis simul a paszta, akkor szivaccsal cuppantsunk a felületére.

Az angyalok hátterének színét (világoskék) egy műanyag tányérba öntöttem, és mellé tettem még fehér akrilfestéket, lilát és sötétkéket. Felváltva tunkoltam a különböző színekbe egy szivaccsal, és a megszáradt pasztára nyomkodtam azt. Ha nagyon sötétedni kezdett a felületem, akkor többet tettem a szivacsra fehér akrilfestékből.
Természetsen az angyalok papírjára is rámentem a foltozásommal.

Alul a mintában lilás árnyalat is megjelent, ezért a cserepem aljára több lila akrilfestéket foltoztam.

Homorú angyalok:

Itt már nem volt elég egy laza aláfestés - ennek a tegolának a belső felén hosszanti gyártási csíkok voltak, amit struktúrpasztával fedtem le.

Ennek a menete az volt, hogy a pasztát előbb a dudorcsíkokra halmoztam, majd az így kialakult réteget a cserép széle felé fokozatosan elvékonyítottam, plusz paszta adagolásával.

Itt is direkt egyenetlen felület kialakítására törekedtem, de nem cuppogós , hanem párhuzamosan futó csíkokat formáztam a felületen.

Ez a pasztaréteg már vastagabb volt, mint a domború cserépnél, ezért ennek egy nap száradási időt hagytam.

Másnap felragasztottam az előző papírról megmaradt, szintén elnagyolva körbetépett angyalos mintát.

Az alápasztázás miatt itt már nem kellett utólag struktúrálni a felületet - elég volt csak a motívum körül, szintén a szivacsos-nyomkodós módszerrel színeznem a fehéren maradt felületet.

Ennek a mintának csak látszólag kék a háttere! Mikor kék színnel próbáltam maszatolni, igen gyorsan rádöbbentem, hogy bizony ez korrekt lila - persze ez a fotón nem érzékelhető...
Szóval, fogtam három lilát (világos-közép-sötét), némi kék akrilt a felhőkhöz, kevés fehéret, majd szintén lazán feltupfoltam a szivaccsal azokat a felületre.

Ha véletlenül rámantem a motívumra, akkor azonnyomban visszatöröltem az akrilfestéket a mintáról.
Itt is jobbak a gyors mozdulatok és a lendületes festés, mert ha nagyon óvatosan visszük fel a festéket, akkor egy homogén színt kapunk csupán, a kívánt foltos hatás helyett.

Ezt a stukkó hatású felületet hihetetlen élvezet ám festegetni, foltozgatni! Befejezni ezt sem lehet, csak abbahagyni - pedig kedvem lett volna még folytatni...

Itt álltam meg a homorú anygalok foltozgatásával:

Mindkét angyalos felületet a végén átkentem hígított decoupage ragasztólakkal, hogy a festék fénye megegyezzen a ragasztott papír fényével.
...azaz, azt hiszem, hogy átkentem...pontosabban szándékomban állt átkenni.

Erre is , mint az eddigiekre csak azt tudom mondani, hogy próbáld ki!

Jó munkát kívánok!

Léhner Csilla

Üvegvázák

2008-07-22T09:42:00.002+02:00

Sokan kérdezitek, hogy mekkorák az akváriumos vázák -idehoztam a képeiket és a méretüket is.

téglatest alakú váza 10 cm magas
téglatest alakú váza 12 cm magas
téglatest alakú váza 18 cm magas

lapos kerek váza 19 cm magas

lapos kerek váza 24 cm magas

lapos íves váza 17 cm magas

lapos íves váza 24 cm magas

bambusz-szár alakú váza 25 cm magas

henger alakú váza 15 cm magas
henger alakú váza 25 cm magas
henger alakú váza 30 cm magas

Dekor-szett

2008-07-19T23:17:00.005+02:00

Érkeztek dekorszettek a Pentacolorba.
A lenti üvegeket pl. ezekkel a szettekkel díszítettem.
Nincsen külön megnevezésük - de hoztam pár csomagot ízelítőnek:

Mindenféle gyúrható anyagról

2008-07-15T11:20:00.005+02:00

Többféle gyúrható anyag kapható - használatuk nagyban eltér, vegyük sorra ezeket!

Az agyag:
Nekem a legkedvesebb mindenképp! Tiszteletet követel magának, itt nincsen félmegoldás, ha valaki nem tarja be a kikövetelt szabályokat, akkor nem sikerül a mű.
Általában szürkés-barnás, sárszínű, bezacskózott tégla formájában találkozhatsz vele.
Nem jó szárogatni vagy kezünk között csak úgy gyúrogatni, mert akkor szárad az agyag. Törekedjünk a minél gyorsabb megformálásra.
Ha kész a formánk, nagyon óvatosan szárítsuk ki, a legbiztosabb egy nylontasakot ráhúzni - a gyors száradás repedést okoz, száradáskor ugyanis az agyag részecskéiből elpárolog a nedvesség, ez zsugorodással jár: ha az egyik rész gyorsabban zsugorodik, elpattan, mielőtt a másik utoléri. Lassú szárítással tudjuk ezt kivédeni.
Az agyag hobbitechnikában nem használatos, égetés nélkül víz hatására visszaduzzad. Gyermekfoglalkozáson készített figurák égetés nélkül is megtarthatóak - de használati tárgy csak magasfokú égetéssel nyerhető. Tévhit, hogy háztartási sütőben bármiféle anyagváltozást tudunk elérni: max a nedvesség párolog el gyorsabban. Viszont jó móka lehet télen bedobni a kandallóba vagy nyáron a tábortűzbe: ha nem is tökéletesre, de kiéghet a tárgyunk.
Az agyag megmunkálhatóságát sem a kéz melege, sem nedvesség nem befolyásolja. Ez így nagyon le van egyszerűsítve, elég azt tudni, nedves kézzel sem lesz könnyebb dolgoznunk vele (a pontos indok nem ezen blog témája).
Egészségre teljesen ártalmatlan anyag!

A mégviasz:
Hopp, majdnem kimaradt a felsorolásból a méghviasz!
Általában két típusával találkozunk, gyúrkodásra a tisztított -emiatt (is) világosabb- alkalmasabb, mert az gyorsabban válik képlékennyé a kéz melegének hatására.

Az iskolai gyurma:
Mindenki ismeri, kötelező eleme a beszerzési listáknak tanévkezdéskor.
A kész tárgy bármikor visszagyúrható, levegőn való szárítás után is...
Megmunkálhatóságát befolyásolja a kéz melege: némi gyúrkodás után jobban formázható.
Elvben egészségre ártalmatlan.
Jó öntőforma készítésére: egy klassz kis mütyűrt nyomj egy gyurmagolyóba, öntsd fel gipsszel, máris megkettőzted a klassz kis mütyűröd számát.

Levegőn száradó gyurma:
Ára miatt kevésbé tartom gyerekjátéknak.
Általánosan három csoportba soroljuk:
1., levegőn száradó gyurma
2., levegőn száradó, könnyített gyurma(úszó gyurma)
3., levegőn száradó, könnyű, pattogós gyurma, nálam ez a gyúrható dekorgumi:)
Ezek mellett a legtöbb cég előállt speciális termékkel, ilyen a babakészítéshez ajánlott gyurma, a modellezőknek, szobrászoknak ajánlott gyurma, mindenféle érdekes anyagot tartalmazó, pl. a gyúrható fa, gyúrható papír, stb. - mégis a fenti három kategória a legfőbb csoport az elterjedés tekintetében.

Általánosan érvényes mindre, hogy a tárgy megformálása után száradás közben nem, vagy csak minimálisan zsugorodnak, a kéz melegének hatására sem lesznek lényegesen könnyebben formázhatóak. Jó velük gyorsan dolgozni, nopláne nyári melegben: mikor száradni kezd a gyurma széle, az berepedezik, nehezen formázhatóvá válik.

Ugyan kiszáradnak, de mégis jó lelakkozni őket, hogy biztosan ne oldjanak vissza nedvesség hatására.

Hobbicélú felhasználáskor jó tudni, hogy (pl. tegola) hobbiragasztóval illeszthetőek fel a felületre. Nedvesen alakra formázom és még nedvesen felragasztom a felületre, száradás után biztosan rögzül. Mivel kevésbé zsugorodik, nyugodtan felragaszthatod, nem fog szétreccsenni. Ragasztópisztolyos ragasztó viszont a nedves felülethez nem köt, ezért a gyurmát csak szárazon lehet olvadékos ragasztóval rögzíteni - különben lepotyog a dísz a gyurma száradása után.

Kisüthető gyurma:
Itt is több csoport van, leginkább a szín és struktúra hatásukban különböznek. Van kőhatású, neon, metál, stb. Itt is van babakészítéshez bőrszín, meg ki tudja még miféle. Mindre igaz, hogy kézmeleg hatására jobban formázhatóak, és keménységüket háztartási sütőben való kisütés (némelyeknél vízben való kifőzés) hatására érik el.
Ára és összetétele miatt sem sorolom a gyerekjátékok közé: ezekben a gyurmában van olyan anyag, ami nem kimondottan egészséges, de a használati utasításon olvasható felhasználási tanácsokat betartva ártalmatlan ez is.

Gitt:
se nem hobbi, se nem olcsó, viszont büdös - mégis ki ne esett volna már kísértésbe egy frissen üvegezett lakótelepi ablak láttán?! :) Nem részletezem felhasználását... ...csak annyit, hogyha mégis jutsz egy falatnyi darabhoz, türelmesnek kell lenned, mert sokszor hetek alatt szárad csak ki...

Tetőfelújítás

2008-07-15T11:00:00.003+02:00

A lent mutatott tegola sokat volt hurcolva - és mint ahogy az első bödönös akvárium, ez is megsínylette.

Az efféle cserép nem kis darab, mikor készítem, döntögetem, forgatgatom. Nincs is semmi gond műhely-körülmények között, ám szállításkor már nagyon ki kell támogatni.
Most ez a mérce, amit ajánlok: döntsd le a cserepet, és csak olyan dekorációt tegyél fel rá, ami így ledöntve sem ér le. Így szállításkor sem törik majd le a dekor a cserép súlyától.
Az üvegvázáknál is érdemes figyelni a külső dekorációra: ha az lelóg, akkor nem áll meg stabilabb a váza, mert kitámasztja egy szikla, vagy kagyló.

Tehát a tető újreépítése következett, mostmár lelógó darabok nélkül.
A felső körívre egy gyurmahurka került, természetesen levegőn száradó gyurmából:

A hurkát lelapogattam fentről, olyan "meredeken", ahogy később a tető dőlésszögét szerettem volna viszontlátni (itt olyan, mintha svájcisapkát kapott volna szegény) :

Mikor ez megvolt, levettem a gyurmahurkát és bekentem hobbiragasztóval az érintkező felületeket, visszatettem a gyurmát és hagytam megszáradni.

Közben elkészítettem a cserepeket, most éppen kihagytam az alsó, fordított cserépsort, csak két felső sort építettem fel:

A felső cserepek kaptak némi mohát:

A végeredmény ez lett: sehol sem lóg ki a "síkból" dekorelem, lehet hurcolni, döntögetni szállításkor:

Ezt a képet éjszaka készítettem vakuval, nem színhelyes a fotó - nincsenek ennyire eltérő színei, természetesen az maradt az eredeti.

L.Cs.

Söröskupak és Laci

2008-07-14T23:55:00.009+02:00

Pár hete készítettem az egyik kerekded üvegvázából egy akváriumot. A Decomania tengerpartos-vízalattos képét tettem az üveg hátoldalára. Mikor már csak lakkozni kellett, becipeltem a Pentába - majd egy laza mozdulattal eltörtem. Ott van bent romokban azóta is.

Olyan nagyon nem sajnáltam, mert minden igyekezetem ellenére a horizont ferde lett. De mivel a készítését szerettem nagyon, ismét nekivágtam, már több tapasztalattal. A horizont -naná- , megint ferde lett.
Az első példánynál a horizontot úgy módosítottam, hogy utólag a hátoldalról kicsit ráfestettem a túlpartra. Másodszor már csakazértsem. Mint kreatív megoldás marad a söröskupak - majd aláteszem, bár lehet, Laci miatt ez nem lesz jó ötlet.

Amúgy az akvárium készítése:
Egy nagyobb üvegváza hátoldalára mintával előre felragasztottam a papírt. Ez pontosabban annyit jelent, hogy a lapított gömb túlsó felére dolgoztam. Nagyon gondosan lelakkoztam decraglakkal a felragasztott minta hátoldalát is. Ez azért szükséges, mert így a festék nem folyik majd bele a papír rostjaiba, csúnyán elszínezve azt. Vigyázz, a mintás rizspapírok hátoldala kevésbé strapabíró, könnyen szöszölődik, ha az ecsettel sokat kenegeted, egyszerűen szétmálik a papír!

Mikor megszáradt a fedő decoupage ragasztólakk, akkor a minták egyes részleteit hátolról átfestettem a saját színével: olyan nagyon nem látszik így a végén, de sokkal élénkebb lett az egész mintám. Pl átfestettem a halacskákat, a delfint...

Mikor ez megszáradt, az egész hátoldalt bevontam fehér struktúrpasztával.

Az akvárium első felére tengeri herkentyűket ragasztottam ragasztópisztoly segítségével, majd a nagyobb elemek után Pentart kavicsragasztóval a kimaradt részekre apróbb sziklákat szórtam - és korallnak piros ágacskákat ragasztottam fel.
Mikor megszáradt a ragasztó (ez nem gyors, sok a réget), akkor az egész dekorációt átkentem hígított kavicsragasztóval, hogy egységes, szép fénye legyen.

Ugyanígy készült az IKEA-s tányér is, csak a hátoldal befejezése más:
A ragasztólakkozást itt fehér festés követte, majd az egész hátoldalt lekentem kavicsragasztóval, és abba homokot szórtam.

Mikor a hátoldal megszáradt, jött az első felület: itt is előbb a nagy sziklákat, kagylókat ragasztottam fel, majd kavicsragasztóval szinte kifugáztam a réseket, és oda kisebb sziklácskákat szórtam, majd nagyon kevés, színben illő homokot is.
Mikor megszáradt a dekoráció, akkor ezt is átkentem hígított Pentart kavics ragasztólakkal.

Szintén hasonlóan készült a téglatestesváza dekorja is:

ez annyiban mindenképpen más, hogy itt más színvilágú sziklákat és kiegészítőket használtam.

Szerintem ezek a decoupage megoldások, mikor az üveg hátoldalára dolgozunk, igen látványos darabot eredményeznek - legalábbis látványosabb, mint amennyire munkás darabok. Ráadásul készítésük igen kellemes szórakozás, csak ajánlani tudom!

Üdv.:
L.Cs.